A táborokban sem hanyagoltuk el az ovisokat, összesen négy Ovis klubbal készültünk a héten, melynek felváltva volt a fókuszában a mozgás és az anyanyelvi kompetencia. A gyerekek három csoportban érkeztek a tanodába, mindig ugyanabban az időpontban és mindig ugyanazokkal a társakkal. Volt egy-két hiányzó, de minden gyerek részt vett legalább egy alkalmon és a többségük mind a négy alkalommal jelen tudott lenni. Ezt a programunkat a Kárpátok Alapítvány A Korai Évek Fontosak programja támogatja.

Lassan kezd rutinná válni, hogy a mozgás foglalkozásokat mondókázással kezdjük és csendes pihenéssel fejezzük be. Előbbi szinte mindig meg tud valósulni, utóbbi most egyik alkalommal kimaradt, mert úgy éreztük, hogy kicsit hosszúra sikeredett a foglalkozás többi része. 

Első nap egy nagyon motiváló eszközzel, a lufival foglalatoskodtunk. Különböző ügyességi feladatokat, testsémát és szem-kéz koordinációt célzó gyakorlatokat, valamint egy kis ujjizom erősítő lufis festést terveztünk. 

Másik alkalommal megismerkedtünk az élményernyővel. Az iskolás gyerekek rendszeresen találkoznak ezzel az eszközzel, nagyon szeretik, így gondoltuk ideje elővenni az ovisainknál is. Magasra emeltük a kezünket, hullámoztattuk az ernyőt, alábújtunk, kibújtunk. Az ernyőzés után kerestünk magunknak egy árnyékos helyet a kertben, ahol vizes feladatok következtek: vízből legókat halásztunk ki, valamint különböző mozgásokkal vizet hordtunk és a gyerekek persze nagyon jó kis feladatokat találtuk ki maguknak is, amivel elég sokáig el tudtunk szöszölni. 

Az utóbbi évben az anyanyelvi foglalkozások kihagyhatatlan eleme lett a gyertyagyújtás és a közös éneklés. Ezt egy ideje mondókázással kísért babzsák-adogatás kíséri. Szeretjük ezt a keretet, mert általában egy kicsit lenyugtatja a gyerekeket és segít abban, hogy a foglalkozás többi részében jól tudjunk velük dolgozni.

Az első foglalkozáson állatokkal ismerkedtünk: volt állathang-és mozgás utánzás, állatos puzzle, majd a kirakott állatok testrészeiről beszéltünk egy kicsit. Ezt egy mozgásos gyakorlat követte: végigmentünk egy állatkerti akadálypályán és közben tudósítottunk róla, hogy milyen állatok mellett haladunk el. A foglalkozás végén egy rövid történetet meséltünk el ujjbábokkal, amelyben a nyuszi születésnapi buliját ünnepelte egy kis állatsereglet. A gyerekek élvezték a szerepjátékot, hoztak tortát, zenét és ajándékokat, jó kis bulit csaptak.

A második foglalkozás nem a szokásos keretek között zajlott, mert a kultúrházban tartottuk meg a tanoda helyett. Ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy szabadabb formát, amiben a gyerekek eldönthették, hogy mivel akarnak játszani. Voltak gyerekek, akiknek nagyon tetszett ez a forma és szívesen, elmélyülten játszottak a felkínált eszközökkel, másoknál úgy éreztük, hogy kellenek nekik a szabályozottabb játékok. Szerencsére ilyen kis létszámnál van lehetőség arra, hogy a gyerekek igényei szerint alakítsuk a kereteket, így végül mind a három csoport élvezte ezt a rendhagyó alkalmat.

Utólag úgy látjuk, hogy jó döntés volt ugyanazokban a csoportokban elhozni a gyerekeket. Az egyik négy fős csapat annyira jól dolgozott együtt az összes alkalmon, hogy mostantól fogva csak ebben az összeállításban hozzuk el őket!

Dorka, Julcsi