Kalaha

Amikor elkezdem írni ezt a bejegyzést, még nem igazán tudom, hová fogok kilukadni. Igazából csak szeretném, ha lenne egy saját bejegyzése a Kalahának.

Ez a játék 2013 óta van velünk. Az egyik első nagy sikerünk volt, amikor elkezdtünk társas- és táblajátékokkal dolgozni. Most megnéztem, eddig összesen 20 bejegyzésünkben említettük meg, ami elég sok, szóval fontosnak tűnik. Tulajdonképpen végigkíséri a tanoda egész történetét. Kíséri, követi, támogatja.

Könnyen tanítható, nem túl bonyolult játék, ami azért nem adja olyan nagyon könnyen a mélységeit, szóval van vele meló. De ez meló elég láthatatlan/érezhetetlen, mert maga a játszás egészen meditatív tud lenni a golyók/babok/kavicsok/kockák pötyögtetésével. Megállás nélkül forog körbe-körbe az állás, folyamatosan átalakul a pálya, de nem kényszerít hosszú és bonyolult elemzésre, inkább egy megfelelő ritmus felvételére motivál. Ha megtalálod a ritmusod és jól esik, akkor jól fogsz játszani. Ez valószínűleg egy rendkívül szakmaiatlan állítás, de egészen igaznak tűnik. Az 1-2-3-4, esetleg az 5-6 mennyiségek felismerése kis gyakorlással már megy számlálás nélkül. Versenyhelyzetben, egy igazán pontos játékban valószínűleg, amit nem ismersz fel, azt megszámolod. Mégis, az én Kalaha játszásaim a ritmusról és az intuícióról szólnak, sosem számolom meg a 9-10+ golyót, egyszerűen megfogom és szétszórom őket, mert ha nem is vezet rabláshoz, ha nem is menekülés a rablás elől, ha nem is hat azonnal pozitívan az állásomra, de tudom (érzem?), hogy ez a jó lépés. A logikus automatizmusok mellett, így intuitív automatizmusokkal is tele van egy Kalaha-parti.

Szóval hangulata, meg aurája, meg csupa ilyesmije van ennek a játéknak, amit meglepően sok gyerek meglepően hamar megérez. Én most nem is tudok felidézni olyat, aki kifejezetten ne szeretné a Kalahát. Vannak ügyesebbek, vannak kevésbé ügyesek, vannak akik évek óta vakon vannak, de tulajdonképpen senki sem elutasító a játékkal szemben. És ebben a tanévben újra rengetegszer kerül elő.

Ez talán a nyári táblajátékos versenynek is köszönhető, ahol újra kiderült, hogy a kétszemélyes absztrakt játékok – köztük a Kalaha – igazán népszerűek. És jött az évkezdet, fókuszban a nagycsoportos ovisokkal, alsósokkal és a kétszemélyes tanulási szituációkba bekívánkozott valami könnyen tanulható, nem túl hosszú, szerethető játék, ami sok esetben azért is remek választás, mert rengeteg mindent fejleszt észrevétlenül azokból a területekből, amiket amúgy is piszkálgatunk. Pl.: finommotorika, számlálás, mennyiségek összehasonlítása, koncentráció, türelem stb.

Mivel nagyok játszunk kicsikkel, így idén új elem is került a Kalaha táblánkba, három darab „Lépj mást!” zseton, ami az előnyadást szolgálja. A gyerek tudásához mérten kap 1,2 vagy 3 ilyen zsetont, amit arra lehet használni, hogy ha túl jót lépünk, akkor semmissé tudják tenni és mást kell tegyünk. Nem túl könnyű feladat a második legjobb lépés megtalálása, ráadásul a fent leírt ritmust is darabokra szedi, de épp ez a lényege az előnyadásnak: az ügyesebbnek legyen nehezebb dolga. És az esélyek máris kiegyenlítődnek. Sokkal többet nyernek a gyerekek, több a döntetlen, a szűk vereség, így motiváltabbak és egyre jobban játszanak. Mi pedig örömmel hallgatjuk a golyók/babok/kavicsok/kockák potyogó hangját.

Hát, lett egy bejegyzés a Kalaháról. Játsszatok sokat!

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!