Egy pályázat keretében most egy külső szemlélő számára is össze kellett szedni átlátható, pontosan rendszerezett módon, amit csinálunk. Ez persze benne van a fejünkben, van többféle órarendünk és menetrendünk is, de egy táblázatba nem sűrítettük össze, mert nincs sok értelme. Vannak olyan programok, amik párhuzamosan mennek, hiszen más a célcsoport, mások a felelősök. Viszont jó volt ránézni a zsufira. És hát eszünkbe jutott, hogy 8-9 évvel ezelőtt mennyivel kevesebb dolgunk volt. Mennyivel kevesebb dolgot kellett előkészíteni, megtervezni, megszervezni.

Fontos különbség, hogy a 2013-14-es tanévről, amikor elindult a heti rendszerességű tanulás a gyerekekkel, egyáltalán nem maradtak fenn olyan dokumentumok, amik egészen pontosan meg tudnák mutatni, hogy mit csináltunk. Nem volt fix órarend, nem naplóztuk a tanulásokat, de még a napok sem voltak fixek. Heti három napot töltöttem Toldon és többnyire jött velem valaki, néhányan pedig online segítették a helyszínen lévők munkáját. Én ekkor már állásban voltam az alapítványnál, a többiek viszont önkéntesként.

Visszakerestem üzenetváltásokat, csoportüzeneteket, csoportkiírásokat 2013 őszéről, amik szépen megmutatták, hogy mennyire ad hoc módon vágtunk bele ebbe a vállalkozásba. Igazából csak azt tudtuk, hogy szeretnénk ezt csinálni, de hogy ez pontosan mi is, arról már kevesebb elképzelésünk volt. Persze ma is azt gondolom, hogy igazából az volt a fontos, hogy belevágtunk és végül kiforrta magát. A motiváció ezen a ponton többet ért mint a tudás. Ha elakadunk szakmai kérdésekben, olyasmiket vállalunk, amikhez nem értünk, akkor lehetséges, hogy ma már nem vagyunk Toldon. Bírtuk a srácokat – sokan ma már szülők, ja meg én is -, fiatalok voltunk, lelkesek, lendületesek és jobban vonzott minket a terep, mint az, hogy elvonuljunk és jól felkészüljünk a terepre. (Persze az is lehet, hogy egy ilyen munkára csak a terepen készülhet fel az ember.)

2014 februárjából találtam néhány belsős naplóbejegyzést, amikből elég pontosan lehet rekonstruálni, hogy mi történt egy átlagos három nap alatt. A példa hét nem volt mondjuk teljesen átlagos, mert két önkéntes segítőm is volt. Az első nap két egyéni tanulást tartottunk és egy kiscsoportost, három főnek. Utóbbi végül félbeszakadt. A tanulásokra nem készültünk, nem volt még fejlesztési terv, nem készültek egyénre szabott foglalkozástervek sem. Sok eszköz, weboldal, könyv állt a rendelkezésünkre és amit a gyerekek hoztak magukkal. Feladatlapokat már ekkor is készítettünk, de ezek egyszerűen témaköröket dolgoztak fel és osztály szerint voltak csoportosítva. Ezen a napon is egy ilyet húztam elő az egyik alsós fiúnak. Koncepció tehát nem volt, talán csak annyi, hogy matekozzunk, mert az jó. Este aztán volt két hosszabb társasjátékparti is, szóval van, ami már akkor nagyon rendben volt.

A következő két napon még 11 gyerek tanulása valósult meg. A leírások alapján 6-7 fő lehetett még tervben, de nem jöttek, nem találtuk őket, mást csináltak. Jellemzően előző nap megbeszéltük mindenkivel, hogy másnap mikor kerül rájuk a sor, és el is mentünk értük – akkor még gyalogosan -, de ez sokszor elfelejtődött, másnap már nem volt kedv, ilyesmik. Szerintem csodásan megmutatja a működésünket, hogy az egyik tanuló teljesen véletlen csapódott hozzánk, mert sétáltunk vissza egy sikertelen keresgélésből, ő pedig magától úgy döntött, hogy jönne, szóval kerítettünk neki is feladatot és tanulgattunk valamit. 

Volt ennek az egésznek azért nem kevés romantikája. Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi működés hatékonyabb, hogy a fejlődés szükséges volt, még akkor is, ha ez folyamat közben konfliktusokkal, átalakításokkal járt, de kicsit belemerülve ezekbe a régi napokba azért hiányzik ez is. Több lazaság, több informalitás volt benne. Több idő jutott például csapatépítésre, elég más volt a hangulat is. Mára egy professzionális munkahelyet teremtettünk, a keretekhez szabott lazasággal és informalitással. 2022-re sokat alakult a csapat, szerencsére a hangulat most megint rendben, a humánerőforrás mennyisége és minősége is megfelelő, így nyugodtan tudunk dolgozni. Mert van mit.

Szóval most. Nagycsoporttól az alsó végéig hétről hétre – a hiányzások függvényében – 20-25 teljesen egyénre szabott foglalkozástervnek kell elkészülnie és ezeket a foglalkozásokat meg is kell tartani. Hétfőre, keddre és csütörtökre 16 és 19 óra között biztosítunk lehetőséget online tanulásra a 18 felsősünknek és középiskolásunknak. Ügyeleti rendszerben minden héten egy ember megkeres minden kijelölt nap, minden potenciális tanulót, majd ha van igény, akkor ezekhez a tanulásokhoz önkénteseket is kell szervezni, a két felet pedig össze kell kötni. Az egyéni és az online tanulásokról is egyesével, külön-külön, mindig tanulási napló készül, hogy követni tudjuk a fejlődést. 

A felsősöknek minden szerdán, a középiskolásoknak minden csütörtökön este hattól klubalkalmakat szervezünk, jellemzően 5-8 fő részvételével, melyeknek mindig egyedi programja van, amire fel kell készülni, és itt tanulhatnak is velünk személyesen, ha szeretnének.

A kis- és középső csoportos ovisainknak heti két foglalkozást szervezünk: az egyik vagy matek vagy magyar fókuszú, a másik pedig mozgásos alkalom. A nagycsoportos ovisoknak és az elsősöknek a tanuláson felül heti egy mozgásos foglalkozása is van, amit szintén hétről hétre, csoportra szabottan, egy adott módszertan mentén tervezünk és valósítunk meg.

Mindeközben a családmentor kollégánk egy héten ellátogat 14 családhoz, hogy a 0-3 éves korosztályt és szüleiket támogassa. Ez a támogatás részben szociális, részben pedagógiai segítést jelent. Emellett heti egyszer közösségi foglalkozást, Matatót is tart ezeknek a családoknak.

Nagyjából ez az alapműködés, amihez rengeteg apróság kapcsolódik rendszerszinten. Van magántanulónk, van akit az otthonában fejlesztünk, van ahol gyógytornában segítünk be. Van egy otthoni online mesélős programunk, ahol folyamatosan 5-8 családhoz szervezünk önkéntes mesélőket, akik heti 2-3-4 alkalommal mesélnek az apróságoknak. Ennek a megszervezése, az eszközök eljuttatása, karbantartása, az önkéntesek és családok összekapcsolása is folyamatos munka. Vannak gyerekek, akik igénylik az otthoni feladatokat is, így van matekos levelezős programunk, ahol hetente tucatnyi feladat/levél készül el majd kerül kiértékelésre, de idéntől már mesekönyvet és logikai játékot is lehet kölcsönözni a tanodából, amiket szintén követni kell.

Folyamatosan szervezünk szülős programokat is, de a mentorok heti rendszerességgel látogatnak családot is, hiszen mindig akad valami megbeszélni való. Az iskolából mi hozzuk haza a gyerekek egy részét, de a gyerekek tanodába juttatása majd onnan hazakísérése is folyamatos logisztika – amit egyébként többnyire nagyon szeretünk, mert így folyamatosan jelen vagyunk a közösségben, az otthonokban és könnyen tartjuk mindenkivel a kapcsolatot.

Az iskolával és az óvodával is folyamatos a kapcsolattartás, előbbivel jellemzően gyerekek kapcsán történnek egyeztetések, utóbbival közös programok szervezése is történik.

Heti szinten ezt a munkát 5 ember végzi főállásban, 1 részmunkaidőben és 2-4 önkéntes segít be. 

Hát most valahogy így.