Egy focis ujjbáb kalandjai

Két kiscsoportos fiúnak matekos ovis klub terv készült keddre. Betegség miatt sajnos végül csak az egyikük tudott eljönni, szóval csak róla tudunk nyilatkozni: nála telitalálat volt a labdás-focis téma! Így arra gondoltunk, leírjuk itt is, hogy épült fel ez az alkalom.

1. Mondókázás
Ovisokkal mindig így indítunk, jól működik, várják, megérkeznek, általában meg is nyugodnak. Ha matekos ovis klub, akkor persze számolós mondókák kerülnek elő, a legkisebbekkel az „Egy, kettő, három, négy, te kis legény hová mégy?” és a „Hüvelykujjam korán ébredt” kezdetű.

2. Ritmusgyakorlatok
Egyet tapsolunk mi, egyet a gyerekek. Kettőt mi, kettőt a gyerekek. Közben ki is mondjuk a számot a tapsolás ritmusára. Egyszerűnek hangzik, pedig nem könnyű megállni ilyen kevés taps után! Így hát ismétlésekkel egy jó kis ritmusgyakorlatot csináltunk belőle, amibe az utóbbi időben egyre jobban belejöttek a srácok. A már ismert feladatot most hangszerekkel is megspékeltük: csörgődobbal, cintányérral és tojás csörgővel ütöttük-ráztuk a ritmust. Ez nemcsak móka ám, a számláláshoz egyenletes tempóra és komoly kinesztetikus-verbális összerendezettségre van szükség, amihez jól jön minden gyakorlás.

3. Kocka vagy gömb
Testeket válogattunk, de csak miután megállapítottuk, melyik gömbölyű, melyiknek van sarka, melyik gurul. Közben össze is hasonlítottuk őket, először lehet azt mondani, hogy melyik kicsi, melyik nagy, ezeket aztán idővel finomítjuk, lesz belőle kicsi, nagy és közepes, kisebb, nagyobb, legkisebb, legnagyobb. Persze nem lehetett mindent csak a szemünkre bízni ezúttal sem, így egy ponton zsákba rejtettünk egy kockát és egy gömböt. Kukucskálás nélkül nem is olyan egyszerű kitapogatni, melyik melyik.

4. Boribon focizik
Ha már gömbök, akkor nem titok, ennél a párosnál is könnyen adódott a focis téma. A focilabda gömb alakú, kerek, gurul, ezeket most is leszögeztük, majd elolvastuk Marék Veronika könyvét. Mesélés és lapozgatás közben (ami már önmagában is remek gyakorlat a sorrendiséghez) persze nemcsak a gömbölyű focilabdát kerestük meg mindig (ez is fontos pedig, hiszen a lapon mindig síkban látszódik, jó kis kapcsolat ez a térrel), hanem számláltunk is: állatokat, a kapu köveit, kezeket-lábakat. És nem is csak Boribon focizott ma, mi is focistává váltunk. Ehhez spéci ujjbáb sablonokat készítettünk, amikre a fiúk feje már jó előre rákerült. Számukra a színezés-díszítés volt most a feladat, már csak a testrészek sorrendje volt a kérdés, ennek eldöntését ezúttal a dobókockára bíztuk. A kész, sőt már a félkész bábokkal is elengedhetetlen volt tesztelés, nem is gondolnátok, milyen messze tud két kis ujj elrúgni egy picike labdát! A mese és a hozzá kapcsolódó kézműves egyébként jól bevált elem már, az egyik örökmozgó kisfiút bámulatos módon leköti ez a két tevékenység, és hát miért is ne lehetne mesélni egy matekos foglalkozáson?

5. Pacsi
A végén jött a kihagyhatatlan pacsizás, aminek különlegessége nem is annyira a kezek összeütésében rejlik (persze arra is igencsak koncentrálni kell), sokkal inkább a személyre szóló visszajelzésben. Ilyenkor egyesével, minden ovis számára kiemelünk egy hozzá kapcsolódó, pozitív mozzanatot az alkalomból, ha úgy tetszik, megdicsérjük. Néha még minket is meglep, mennyire várják ezt!

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!