Imádtuk. Igazából ennyi a lényeg, alább csak a részletekről lesz szó.

Ősszel új helyre költöztünk. Nagyobb házba, rengeteg szabadtéri lehetőséggel, ráadásul az új sportpálya közelébe. Ezzel a napközis táboraink elköszöntek a megszokott helyszínektől, mindent a tanodába összpontosíthatunk, a nagyobb sportokat pedig már az új pályán bonyolíthatjuk le. Bár az udvarunk még nincs készen róka- és tojáskeresésre azért alkalmas, használhattuk az új játszóterünket, és a kerti pavilonok is megfelelő védelmet nyújtottak egy-egy programhoz.

Összesen kicsit több mint 40 gyerek járt a programjainkon. Jellemzően 20-25 fő volt jelen egyszere, ők az általános iskolás korosztály, nekik szól általában a tábor, a kisebbeknek és a nagyobbaknak külön programokkal készülünk. A kicsikkel pályázati kötelességeink vannak (Kárpátok Alapítvány), így ovis klubokkal és mozgáskotta alkalmakkal készültünk nekik.

A középiskolásoknak volt klubalkalom és vita is, utóbbival a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány Egy hajóban evezünk vitaklubjaihoz csatlakozva. (Volt tanodásokkal, leendő középiskolásokkal kiegészülve.) Sőt, vannak, akikkel tanultunk is, meg készültünk kicsit érettségire is.

A mindennapi programjaink a szokásosak voltak. Délelőtt és délután is egy-egy kézműves, közben pedig számtalan társasjáték parti. Ami még újdonság volt – a Visfontis támogatásának köszönhetően -, hogy egy-egy gyerekcsapat mindig készített tízórait vagy uzsonnát, amit aztán nagy örömmel és közösen fogyasztottunk.

És a végére hagytam a személyes kedvencem, a közös olvasásokat. Soha ennyien, soha ennyit, soha ennyiszer. Szuper volt!

És nem csak szerintünk, a természet szerint is remekül sikerült a tábor, így megajándékozott minket – mind a hat munkatársat és az öt csodás önkéntest – egy szivárvánnyal.