Feliratkozós

A második táborban két feliratkozós programunk volt. Ennek az a lényege, hogy a gyerekek dönthetik el a nevük felírásával, hogy részt szeretnének-e venni az adott programon, ami általában a délelőtti és délutáni sávok legvégén, esetleg utána szokott lenni.

A balettos programot úgy találtuk ki, hogy legyen benne egy kis ismerkedés a balettban használt eszközökkel, zenével és természetesen magával a tánccal, a cél pedig nem volt kisebb, mint egy kis koreográfiát megtanulni és előadni a tábor végén a tanodásoknak. 

Összesen nyolc lány iratkozott fel a programra, akikkel az első alkalommal megismerkedtünk a balett dresszel, gyakorló-és spicc cipőkkel, a haj kontyba való fésülésével. Bemelegítés után pedig jöhetett a koreográfia megismerése és kezdeti gyakorlása. Nyújtás után megbeszéltük, hogy másnapra mindenki hoz magával valami balettos szerelést, kis szoknyát. 

A próbák hasonlóan épültek fel minden nap: a Diótörő zenéje szólt a háttérben, amíg felvettük a kis szoknyákat, elkészítettük a kontyokat és bemelegítettünk. Ezt követően jöhetett a koreográfia gyakorlása, majd nyújtás. Egy alkalommal megnéztük videón a Hópehelykeringőt is, ami teljesen ámulatba ejtette a lányokat. Külön figyelmet fordítottunk a lábak, kezek, hát helyes tartására és arra törekedtünk, hogy mozgásunk minél légiesebb legyen. 

Közeledve a koreográfia tanodásoknak való bemutatásához egyre nagyobb volt az izgalom. Megtanultuk, kinek hol lesz a helye, hogyan vonulunk be, hogyan hajlunk meg és hogyan ér majd véget a bemutató. A kis csapat egymást is maximálisan támogatta, de a közönség tapsviharából is kellő bátorságot nyertek, hogy a legjobb tudásuk szerint mutassák be a táncot. A “fellépés” után egy kis oklevelet is kaptak a balettosaink. Bízunk benne, hogy valamilyen módon tudjuk majd folytatni ezt a projektet a tanév során is, mert mind a balettosokban, mint az oktatójukban elég nagy a motiváció erre vonatkozólag. 

A balett mellett egy másik, ritkán elővett műfajt is meg lehetett ismerni a nyáron, ez pedig a zene volt. Mivel egyikünk se nyúl magabiztosan a zenéhez, ezért viszonylag ritkán kerülnek elő hangszerek, zene témájú foglalkozások, de most egy olyan egyszerű hangszert ismertünk meg, amivel úgy gondoltuk, hogy olyan nagyon nem lőhetünk mellé. Ez pedig a boomwhackers, egy ritmus hangszer, ami különböző hosszúságú műanyag csövekből áll. Nagy előnye még, hogy sokan játszhatnak vele egyszerre, könnyű vele hangot kiadni, nagyon hamar sikerélmény nyújt az embernek és hangulatteremtésben sem utolsó. 

Először az első táborban, a 10. szülinapi bulinkon próbáltuk ki. Nyolc gyerekkel a Boldog szülinapot című dalt tanultunk be és adtuk elő a nagyközönségnek. 

Mivel a gyerekek is nagyon élvezték a próbákat és a fellépésünk is szuperül sikerült, ezért arra gondoltunk, hogy miért ne ismerhesse meg még több gyerek is. A második táborban már egy 30-40 perces foglalkozással készültünk, amin 3-4 fős csoportokban vehettek részt a gyerekek. 

A foglalkozást egy activity-vel kezdtük, ahol különböző hangszereket kellett elmutogatni, a többieknek pedig kitalálni. Persze nagyon izgalmas ütögetni ezt az eszközt, de azért meg kellett tanulnunk, hogy hol és mit érdemes ütni, ahhoz, hogy igazán jó hangja legyen, plusz szerettük volna, ha vigyázunk is rá, szóval a legfontosabb az volt, hogy ezeket megtanuljunk. Itt picit kísérleteztünk azzal is, hogy milyen hangosan, halkan játszani, egy kézjellel mutatta a foglalkozásvezető, hogy mikor kell hangosítani és halkítani a zenélést. Ezután a ritmussal ismerkedtünk, a ritmusjelek közül a tá, ti és szünet volt terítéken. Egyébként ezeket többnyire ismerték a suliból és jól tudták utánozni. Picit nehezebb falat volt, amikor már ezeket egymás mellé tettük és közösen kellett eljátszani az adott ritmus sort.

Ritmus után a hangmagasság következett, mivel mindegyik cső más hosszúságú, ezért mindegyik más hangot is ad ki. Először két hang közül kellett eldönteni mindenkinek, hogy melyik a mélyebb és melyik a magasabb hang, aztán pedig a csöveket kellett magasság szerint egy hangsorba rendezni. Ha már ez megvolt, akkor pedig rátértünk a legizgalmasabb és egyben legnehezebb feladatra, a daltanulásra. Két egyszerű dalt választottunk (Egy boszorka van, A part alatt), amelyhez színkottát készítettünk. Mindenki kapott egy-egy hangot, így annak a hangnak a lejátszása az ő feladata volt. Néhány gyerkőcnek nem okozott gondot a kotta olvasása, annak a követése, hogy hol tartunk és mikor jön ő, de többeknek az segített igazán, ha mutattuk a kezünkkel is, hogy éppen ő következik. Amikor már mindenki profin begyakorolta a dalt, akkor pedig készítettünk egy videófelvételt az összhatásról és pénteken a balettel együtt ezt is levetítettük a közönségnek. 

Csomó jó pillanatot őrzünk ezekről az alkalmakról, kezdve attól, hogy egy figyelemzavaros kislány oda tudott koncentrálni egy tevékenységre 30 percen keresztül vagy, hogy mennyire oda tudtak figyelni egymásra, hogy mikor jövök én és mikor a másik. Tényleg láttuk azt, hogy mennyire könnyen fejlődnek benne és mennyire igyekeznek, hogy pont jó helyen csípjék el a saját hangjukat. Szeretnénk majd még elővenni és reméljük  a gyerekek közül is csatlakoznak majd sokan hozzánk. 

Julcsi, Orsi

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!