Vitázásaink

2022 a disputa klubok feltámadását hozta a tanodában. A DIA Egy hajóban evezünk – közösségi vitaklubokkal a párbeszédért projektjébe kapcsolódva történt meg mindez velünk. Februárban egy online workshoppal kezdődött, ahol betekintést kaptunk a vitázás rejtelmeibe, majd vitaklubok, vitanap, vitatábor következett az azóta eltelt hónapokban. Sok mindenen túl vagyunk, sok minden összegyűlt bennünk, szóval erről szeretnénk kicsit beszámolni nektek.

Márciusban tartottuk meg az első vitaklubot, amire nyolcadikosokat, középiskolásokat és két, korábbi tanodás munkatársunkat hívtuk meg. Mivel életkorilag és abból a szempontból is vegyes volt a csapat, hogy ki az, aki korábban disputázott már velünk, igyekeztünk úgy összeállítani az alkalmat, hogy a játékokba mindenki be tudjon kapcsolódni. Egy kis ráhangolódás és beszélgetés után ezért az érvképlet került először a fókuszba, egy érvlabda közben kipróbáltuk, mennyire tudunk helyes érveket mondani olyan állításokkal kapcsolatban, mint hogy “A napsütés jobb, mint az eső.” vagy “A számolás fontosabb, mint az olvasás.”. Megismerkedtünk a kétsarkos vitaformával is, vitáztunk arról, hogy a buszjáratokat sűríteni kellene-e Toldon, de arról is, hogy a fiúknak és a lányoknak külön iskolába kellene-e járniuk. Az alkalom végén pedig megszavaztuk, mi legyen az a közösséget érintő téma, amiről legközelebb vitázni fogunk.

Áprilisban a második vitaklubot eköré a téma köré építettük fel. Meghívtuk erre egy, a munkahelyteremtéssel is foglalkozó kollégánkat is, aki döntéshozóként erősített minket ezen az alkalmon. A vitaklubos szabályok, kézjelek és az érvképlet felelevenítése után egy véleményvonal segítségével vitáztunk arról, hogy városban jobb-e élni vagy vidéken. Ezután jött a VoxPop játék és a választott tételmondat: “Toldon ugyanazok a szolgáltatások működhetnének, mint Biharkeresztesen.” Egyszerűsített szabályokkal (kevesebb akciókártyával és érvszörnnyel) és saját készítésű mentőövekkel, de végigjátszottuk két kört, amibe ki könnyebben, ki nehezebben, több segítséggel, de végül mindenki be tudott hozni egy-egy érvet és új szempontot. 

Májusban nyolcan indultunk neki a vitanapnak. Utazással együtt egy jó hosszú napot töltöttünk el Budapesten. Ide azok a srácok jöhettek, akik legalább egy alkalommal részt vettek a foglalkozáson, de többségük mind a két alkalommal jelen volt. Pici csapatépítés, különböző vitaformák kipróbálása volt a nap során, ahol többé-kevésbé jól érezték magukat a fiataljaink. Volt, aki kifejezetten aktívan részt vett a programokban, másnak kicsit kevésbé volt komfortos a vitahelyzet, főleg idegen környezetben. Nem volt egyszerű a dolguk amúgy, nagyon sokféle életkorú és környezetből jövő fiatal érkezett ide, más tudással, más tapasztalattal, ebben a helyzetben nehéz volt teljesen benvonódni. A tanulságokat levonva a vitatáborba már olyanokat választottunk ki, akik nem érzik annyira zavarban magukat a vitahelyzetben és az új társaságban.

A négy napos vitatáborra így hát négy lánnyal vágtunk neki. Ketten már régi motorosok, 2016 környékén is részt vettek a disputa klubban, egy valaki a tavaszi vita klubokban volt először, a negyedik lány pedig idén még nem vitázott velünk, korábban alkalomszerűen már volt némi tapasztalata. Hozzá kell tennünk, hogy nem volt egyszerű a toborzás, nem csak a fiatalokat, de néha a szülőket is meg kellett győznünk, hogy engedjék el velünk a gyerekeiket, mert ez egy szuper lehetőség.

A tábor nagy része a csapatépítésről szól, ahol egy nagy törzs tagjai voltunk, akiknek különböző feladatokon és akadályokon kellett átküzdeniük magukat, néha a vita készségeinket használva, néha az ügyességünket vagy a logikus gondolkodásunkat. Nagyon izgalmas volt a keretsztori, folyamatosan le voltak kötve az energiáink és többen folyamatosan küzdöttünk a komfortzónánk elhagyásával. A négy lány a törzs négy különböző családjába került, így a nap egy nagy részét nem is együtt töltöttük. Amit láttunk kívülről, hogy ketten nagyon hamar ki tudtak engedni ebben a helyzetben is és mertek hangosan véleményt kifejezni vagy feladatmegoldásba beszállni. Egyik lányunk a harmadik napra érkezett meg oda, hogy egy képviseleti kooperatív vitába be mert ülni, a negyedik lány az utolsó napon is még kicsit nehezen vonódott be, bár voltak már neki is bátor beállásai és megszólalásai. Összességében jó érzésekkel zártuk ezt a négy napot és nemcsak azért, mert azt láttuk, hogy megtalálják a lányok a helyüket egy másik környezetben, hanem azért is, mert hihetetlen megbízhatóak voltak, betartották a kereteket, szabályokat, figyeltek ránk és végig nagyon jó hangulatban tudtunk együtt lenni. Az tuti, hogy sok nevetést, viccelődést, komolyabb beszélgetés emlékét is hazahoztuk magunkkal, de egy-két mondatot szóljanak a résztvevők is: 

“Jó csapat, mindenhol megtaláltam a helyem, egyetértés volt. Egy csapat voltunk, nem volt kiközösítés. Elfáradtam a végére, de próbáltam csatlakozni akkor is.”

“Jól éreztem magam, néha azt éreztem, hogy a többiek sokkal okosabbak, többet beszélnek, de igyekeztem hozzászólni azért.”

“Nagyon szuperül éreztem magam, jó csapatom volt.  A ponyva megfordítós játék tetszett.” 

“Nem volt olyan jó idő, az nem tetszett. Hajózás, strand nagyon tetszett. Nem éreztem magam annyira magabiztosan és nem vitáztam sokat.”

A tábor és ezek a beszámolók is megerősítettek minket, hogy ez egy remek irány, nem is kérdés, hogy szeretnénk a vitaklubokat folytatni szeptembertől is. Persze annyira, amennyire a kapacitásunk engedi, hiszen más projektekkel is készülünk ennek a korosztálynak. De azt reméljük, hogy a tábori tapasztalatok, a disputához kapcsolódó pozitív élmények jó alap lesz, amihez talán nem csak a négy lány, hanem a többiek is tudnak majd csatlakozni. A különböző vitaformák kipróbálása pedig apropót adhat a későbbiekben olyan nehezebb, a kamaszainkat érintő problémák keretezésére is, mint a női szerepek, ami különösen sokat foglalkoztat minket mostanában.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!