Boldog karácsonyt!
Elmaradhatatlan sütemény karácsonykor a mézeskalács. Együtt mértük ki a hozzávalókat, gyúrtuk és végül szaggattuk is ki a sütiket. Mindenki két-három darabot. A kisütés után a díszítés aztán másnapra maradt, apró és színes cukorkákkal, cukormázzal és nutellával.
De nem csak sütöttünk, rajzoltunk is mézeskalácsokat! Dobozkartonból kivágott házakra a kötelező tető, ablak, ajtó mellett pöttyök, csíkok és szívek is kerültek. Meg kis akasztók is, hogy ezután karácsonyfákat vagy kilincseket díszíthessenek majd.
A zárás gyertyafényes, csillagszórós, udvari kalimbázás és éneklés volt, ahova több szülő is feljött hozzánk és a gyerekekhez.
Este aztán a középiskolás csapattal és társasjátékkal és mézeskalácsozással ünnepeltünk, és őket már meg is ajándékoztuk, hiszen rájuk nem jutott még egyszer idő.
A csütörtök reggelt egy frissítő ovis karácsonnyal indítottuk, ami majdnem teljes létszámban zajlott, aminek nagyon örültünk, hiszen hetek óta betegségek tömege húzta keresztül a számításainkat. Nagy vonalakban hasonlított ez is a nagyobbakéra, itt is énekeltünk és kalimbáztunk, volt ajándékozás és finomságokkal is készültünk. De picit külön is terveztünk. Kezdésként például fényfüzéreket festettünk és egy akadálypályán keresztül díszítettünk fel egy karácsonyfát.
A csapat másik fele eközben a karácsonyi menüt készítette el. Sütöttünk, főztünk, kevertünk és kavartunk, hogy aztán egy csodás, svédasztalos terítéssel fogadjuk a pihentető mesenézés után az egész csapatot. Megettünk mindent és az ajándékok is a helyükre kerültek.
Hosszú volt az elmúlt pár hónap, különösen őszi szünet nélkül, de ezzel két kedves nappal végül sikerült szépen és mosolyogva lezárnunk.
Most jöhet a pihenés, megkeressük a kreatív energiáink utolsó morzsáit, hogy kicsit visszanevelgessük őket és januárban folytatjuk.