Sok menő társasélmény

Rengeteget társasozunk nyáron, minden táborunknak jó ideje ez talán a legállandóbb eleme. És bár vannak nehéz partik, rossz választások, félbemaradt játékok, alábbhagyó motivációk, most mi nem ezeket, hanem néhány jó élményt, a legkedvesebb emlékeinket gyűjtöttük össze az előző hétről.

Ebben a táborban volt több olyan délelőtt is, ahol előre megtervezve csapatokba lettek beosztva a gyerekek, és számukra egy új társasjátékot tanultak meg. Az én csapatomnak a King Up! nevű társajásték jutott, örömmel láttam, hogy elég jól behúzta őket a játék, és a szabályok elsajátítása is egész jól ment. A harmadik körre kellett őket picit motiválni, hogy játékban maradjanak, de ezen is hamar túllendültünk, és gond nélkül be tudtuk fejezni a játékot. (Csenge)

Szeretem, hogy mindig meglepnek a gyerekek. A tábor végéhez közeledve már mindenki túl volt sok-sok társaspartin, és amikor az 5. nap reggelén a 3 fős, előre beosztott csapatommal egy ügyességi-építkezős (Rhino Hero) és egy gondolkodósabb-számolgatós (Sushizock im Gockelwok) játék közül választhattunk, egyértelmű volt számomra, hogy az előbbi lesz a befutó. Tévedtem. Az építkezős játék nem működött, a gyerekek figyelme gyakran elterelődött, és hamar le is dőlt a torony. Ekkor elővettük a másik játékot, ami az első pillanattól behúzta őket: taktikáztak, számolgattak, serényen lopkodták egymástól a pontokat és a végén egyhangúlag követelték a visszavágót. (Dorka)

Idén sokszor jutott az eszembe Toldon, hogy milyen hatalmas társasjáték tudással rendelkeznek a gyerekek. Nagyon jó látni, hogy mennyire magabiztosan válogatnak a játékok között, vagy emlékeztetik egymást a legapróbb szabályokra is. Sokat fejlődtek abban is, hogy lényegretörően és pontosan magyarázzák el a szabályokat olyanoknak, akik még nem ismernek egy-egy adott játékot. És persze azt is érdemes kiemelni, hogy sokszor a még a legnagyobb káoszban is szuperül tudnak picit nyugodtabbá és figyelmesebbé válni, amint elkezdenek egy társast. Jó volt velük idén is játszani! (Eszti)

A legnagyobbakkal játszottam ebben a táborban. A játékunk a Splendor volt, amit én személyesen is nagyon szeretek. A srácok türelmesek voltak a szabályoknál, a játék során koncentráltan voltak jelen, és közben nagyon sok mindenről beszélgettünk, ami érdekelte őket. Ez jó élmény volt. (Gábor)

Sokadik napja volt már az irányított játékoknak, és egy viszonylag kisebb létszámú délelőttön összekeveredtem két, komolyabb társasokat játszó gyerekkel. Az egyikük lelkes volt, a másik kicsit sértett, mert más csapatban játszott volna inkább, de nem állt ellen nagyon, szerencsére rá tudtuk venni a tervezett játékokra, Kingdominora és Carcassonne-ra, mindkettő kicsit gondolkodósabb, stratégiázós játék. Egész táborban nem telt el ilyen gyorsan és nyugisan délelőttöm, mint ezzel a csapattal, nagyon jól esett. (Julcsi)

Nekem sikerélmény volt amikor egy idő után elkezdtünk jobban együttműködni a gyerekekkel, és hagyták hogy én is mutassak nekik új társast, nem csak azzal játszottunk amik az ő kedvenceik. A Stone Age Juniorral sikerült az általában türelmetlenebbekkel is hosszabb játékot végig játszanunk lelkesen. Egy kis rávezetés után hamar ráéreztek a szabályokra, a társasban pedig egyéni ritmusban tudták fejleszteni a faluikat, így nem unták meg a játékot hiszen folyton voltak előttük újabb célok. (Lili)

Még mindig ritka az olyan pillanat, amikor tábori környezetben egy gyerekkel el tudok mélyülni kétszemélyes játékban. Most ez egy ötödikes fiúval, aki más miatt, de szintén nem könnyen mélyül el, többször is sikerült. Abalone partikat játszottunk, először úgy, hogy két másik játékot irányítottam közben. Kikaptam. Simán, kétszer is. Jól esett. Másnap visszavágót kértem, és már tudtam, nincs mese, teljesen jelen kell lennem. Elvertem. Kétszer simán, egyszer kemény küzdelemben. Ez is jól esett. (Tami)

Izgalmas új élmény volt nekem a Flamme Rouge bicikliversenyzős társasjáték. Egyrészt jó volt látni a gyerekek lelkesedését, ahogy körönként mozgathatták a biciklis bábukat az egymásba illesztett országút terepen. Másrészt azt is átbeszéltük, milyen is lehet igazából egy ilyen verseny, és néhányan nagyon lelkesedtek a szélárnyék koncepciójáért: megértették, hogy nem mindig az erőlködés a kulcs, hanem néha jó egy kis takarékoskodás, hogy ne fussanak ki a legjobb kártyákból a célegyenes előtt. (Viktor)

Mivel ebbe a táborba nem egyedül mentem, izgultam, hogy hogyan fogok tudni társasozni a gyerekekkel, miközben a saját 9 hónaposomra is figyelnem kell. De úgy társasoztunk, hogy közben mindenki játszott, foglalkozott a bébivel is… Elképesztő volt a csótánysalátás (ténylegesen pörgős) játékdinamika, és párhuzamosan az extra törődés a babberrel. És ugye alsós, ovis gyerekekről beszélünk… (Zsuzsa)