Őszi szlalom és társai

A napos, meleg őszi időt egy projekthéttel búcsúztattuk. A következő hetekben is tervezünk még kinti tevékenységeket, madárbarát kertünkben az itatót és később az etetőt is rendszeresen feltöltjük például a gyerekekkel. De egyre kevésbé lesz alkalmas az idő fűben tanulásra, trambulinos feladatokra, tanulás utáni röpizésre, focizásra. Hogy ezekből jól beraktározzunk, a héten hat mozgós-sportos, őszi versenyszámban mérhették össze gyorsaságukat, ügyességüket a tanodába járó kis csapatok.

Először 60 másodpercük volt, hogy minél több diót gyűjtsenek a két nagy diófánk alatt. Az nyert, aki a legtöbbet szedte, az ellenőrzést pedig együtt végeztük, így 20-as, 30-as, sőt volt, akivel 50-es számkörben is számláltunk.

Dióugrálással folytattuk, dobó-, rúgó- és egyéb technikák használata nélkül csak ugrálással kellett lezavarni 10 diót a kis trambulinunkról. Néhány makacs dió alig akart lerepülni, a gyerekek viszont néha annál inkább!

Őszi szlalompályánkon pinpongütőn kellett végigvinni egy gesztenyét, egy makkot és egy diót. Természetesen minél gyorsabban. Vajon melyik gurult a legjobban?

A verseny második felében aztán teljesen a gesztenyékre koncentráltunk. Először a kosárra dobásban értékeltük a minél több találatot. 10 gesztenyéből néha 5-6 is betalált!

Röpiztünk is, persze ezt sem a hagyományos módon. A gyerekeknek a háló felett átdobott gesztenyét a fejükön tartott nagy tállal kellett elkapniuk. Ne izguljatok, a tálba babzsákokat tettünk, így a gesztenyék nem koppantak akkorát. Általában.

Végül pedig egy régi nagy slágerhez, a gesztenyeolimpiához nyúltunk vissza és kreppapírokkal tarkított gesztenyéket hajítottunk. Jó messzire!

A versenyt minden csoportban az nyerte, aki a helyezései alapján a legkisebb összeget gyűjtötte. Laminált versenylappal és piknikkel ünnepeltünk, ez utóbbihoz a kertünkben kerestünk finom – és ehető – terméseket.