Citrom vagy narancs

Tavaly négy kiscsoportossal vágtunk bele a tanodás időszakba. Eredeti terveinkben hatan szerepeltek, de kettőt nem igazán sikerült meggyőznünk, hogy jó buli lesz itt hétről hétre, ezért a szülőkkel egyetértésben úgy döntöttünk, hogy amikor a gyerekek is jelzik, hogy szeretnének jönni, akkor kezdünk csak újra próbálkozni. Kis összemosolygások, mini párbeszédek, időnként már ölelés és a tanodában anyukákkal eltöltött idő után viszont mindenki felbátorodott annyira, hogy megérkezzen a tanodába. Persze a kiscsoportból közben középső lett többnyire, a mozgásos fókuszból pedig kiléptünk egy kicsit és más területekre is koncentrálunk. A forma is változott némileg, tavaly év végén 4 fős, csoportos foglalkozások zajlottak, most a keret annyiban más, hogy közösen kezdjük a foglalkozást és a végén is közösen játszunk, de a kettő között két csoportra bontjuk a csapatot és különböző szobában foglalatoskodunk velük, majd csere után mindenki a másik szobában zajló tevékenységeket is kipróbálja.

A mozgásos feladatok továbbra is jelen vannak a foglalkozásokon, de inkább motivációs eszközként jelennek, mint fejlesztési célként. Mostanában sokat foglalkozunk általános témákkal, mint az ősz az ehhez kapcsolódó jelenségek, állatok, ilyenekbe nem csak ismereteket, de finommotorikát is beépítünk, általában valami kézműves formában: gyurmázunk és nyomkodunk bele mindenfélét, vágunk és tépkedünk színes leveleket, ragasztunk és színezünk süniket. A másik fókusz most a színek megnevezése és felismerése, ami már egyre jobban megy, de azért a narancs-és citromsárga közti különbség okoz némi gondot. 

Amit még kitűztünk célnak, az számfogalom alapozása, szóval számlálunk mindent, amit érünk, hiszen a körülöttünk lévő világ értelmezésének ez is a része, ráadásul folyamatosan a rendelkezésünkre áll. Számlálunk, ha célbadobunk, ha terméseket gyűjtünk, vagy ha találunk valamit az ernyő alatt. Tapogatjuk, nézegetjük, számolgatjuk. Részben ehhez is jól kapcsolódik, hogy a társasozásba is belekezdtünk. Még a körsorrend betartása, a színek értemezése, a játékban maradás is tud kihívás lenni – jó nagy különbségek vannak csoporton belül -, de játékról játékra javul ez is. És hát itt is mindent meg lehet számolni: mennyi nyuszi vagy majom gyűlt, mennyi kell még, hányszor kell körbeadnom magam körül a tukánt, hogy megkapjam a plecsnit, ilyesmik. Asztalra került már a Nyúlmentő akció, az Affenbande és legutóbb a Little Action. Mindegyik jól illik a csapathoz, így megfelelőek, hogy kinyissuk a modern társasjátékok világát a srácoknak.

A srácoknak, akik immár hatan vannak. Nem lehet mindenki egyből tanodás, úgy látszik, hogy van, akinek ehhez kell egy év. Látták, hogy visszük el a többieket, biztosan hallgatták az élménybeszámolókat is, a szülők és az óvónők is meséltek a tanodáról. Ugye már tavaly év közben is voltak jelek arra, hogy meg lehetne győzni őket, de inkább vártunk. Aztán nyáron volt olyan program, ahova jöhettek szülővel, szeptembertől pedig elkezdtek rendszeresen járni. Novemberre pedig elmondható, hogy beilleszkedtek, itt is megtalálták a helyüket. Persze látni az egy év különbséget, ami nekünk is tök jó visszajelzés, hiszen látszik, hogy honnan indultunk a többiekkel és hova jutottunk, a mostani fejlődés viszont gyorsabb, hiszen a két újoncnak kortárs referenciapontjai is vannak. Ettől persze még vannak könnyebb és nehezebb foglalkozások is, de ez így van jól, mi nagyon bírjuk ezt a csapatot (is).