Érettségis matek

Amióta működik a tanoda, egyre jobban kiszélesedett a matematikai problémák köre. Mármint azoké, amiket nekünk kell megoldanunk, vagy legalábbis valamilyen reakciókat, válaszokat keresni rá. Egészen friss élmény például – még akkor is, ha most már években mérhető -, hogy az érettségire készülünk több gyerekkel. Vagy hát nem is gyerekkel, mert bizony ők is felnőttek közben.

Ez lehetne egy kellemes probléma, ahogy valahol az is, most is nagyon nagy lépésnek gondoljuk, hogy a kamaszainknál már nem a nyolcadik elvégzése, sőt többnyire nem is egy berettyóújfalui középiskolába bekerülés vagy bent maradás, hanem a kimenet jelenti a kihívást. De jelenleg még hatalmas kihívást jelent, sokszor túl nagyot, elsőre megugorhatatlant. Olyanoknak is, akiknek akár a jegyei sem ezt sugallják az előző években.

Mint sok mindennel, ezzel a területtel is a covid alatt kezdtünk el rendszeresebben foglalkozni a középiskolásokkal. Az első online tapasztalataink pont az elkötelezett tanulók esetében pozitívak voltak, igaz, hogy csak tizenkettedikben és sokszor még házi feladat gyakorlás, dolgozatra készülés elé, mellé tudtunk becsempészni ilyen elemeket. 2021 őszétől kezdtük el megpróbálni leválasztani ezt a sima tanulásokról, és külön alkalmakon foglalkozni, akár már szeptemberben készülni a tavaszi érettségire. A következő évben még előrébb hoztuk, nyáron elindítottuk a folyamatot, és a kamaszaink kérésére amikor lehetett, formát is váltottunk és a második félévben online helyett személyes alkalmakat tartottunk. Mivel láttuk, hogy még ez is nagyon kevés, ráadásul közben rossz tapasztalatok is gyűlni kezdtek, bevezettük a tanodás próbaérettségiket, amire minden középiskolást meghívtunk, nemcsak az aktuálisan érettségire készülőket. Elkezdtük megtalálni ezeket a réseket és az alkalmakat is az extra matekozásra, közben pedig mi is egyre jobban belejöttünk a felépítésbe.

És mégis, több kudarcélmény kapcsolódik a matek érettségihez, mint siker egyelőre. Mert matekból ez nagyon messze van attól, ami hétköznap az iskolában történik. Mert az első érettségizők közt lenni és ekkorát ugrani irtó nehéz. Mert nehéz megtalálni a helyét a sok végzős teendő, esemény és házi feladatok, dolgozatok vagy a többi érettségi közt. Mert nehéz elhinni, nekünk pedig megmutatni azt, hogy ez tényleg ennyire nehéz. Persze lehetne többet készülni, intenzívebben, hamarabb elkezdeni, de ezek sem érnek be rövid idő alatt. Ráadásul valahogy az nagyon nem reális, hogy kamaszként a szabadidőd nagyobb részét hétköznap még extra matekozásokra áldozd azért, hogy esetleg akkor átmenj ebből az érettségin. Pontosabban legyen esélyed arra, hogy szóbelivel ez sikerüljön.

Azért vannak biztató jelek, amikbe a több kudarcélmény mellett lehet kapaszkodni, a kamaszainknak és nekünk is. Az érettségis készülés például már nem egyéni vagy páros foglalkozás, hanem egyre többször kiscsoportban zajlik. A próbaérettséginek pedig korábban, akár kilencedikben is nekifutottak néhányan, többen pedig már négy-öt ilyen alkalmon is részt vettek, miközben kezd beérni a cél is, amiért ezt elindítottuk. Mert fontos látniuk azt, hogy ez nem egyszerű, nem sikerül könnyen, sőt elsőre valószínűleg nem is sikerül, ugyanakkor azt is szerettük volna, hogy ezeket az élményeket egy biztonságosabb közegben, még tét nélkül szerezzék. Akár sokkal rövidebb idő alatt is, hiszen először csak külön a rövid részt, vagy amikor épp több időnk volt rá, egy táborban egyszer a hosszabb részt írták meg. Miközben gyakorlás ez, még akkor is, ha az első néhány alkalommal csak nagyon kevés pont gyűlt. Szokni lehet így a keretet, megismerni a formát, a légkört, kipróbálni azt, hogy milyen az, amikor nem lehet kérdezni tőlünk, amikor nincs ott a tanár, a telefon, egyedül kell megtalálni, honnan lehet pontokat vadászni. Amikor küzdeni kell ezzel magányosan, de mégis úgy, hogy a többiek is és mi is ott vagyunk ugyanabban a szobában. És mondjuk együtt vérfarkasozunk vagy társasozunk egyet utána.

Az apropó erre a blogbejegyzésre az volt, hogy az őszi szünetben most született először olyan próbaérettségi nálunk, amikor összegyűjtött valaki annyi pontot, hogy szóbelizni mehessen. Egy-egy külön időpontban megírt részt összeadva már tavasszal is történt egy ilyen, de most volt az első, egyben megtartott alkalom a tanodában. Ráadásul most történt meg az is, hogy valaki az őszi érettségin, mármint az igazin, élesben is ennyi pontot szerzett. Drukkolunk is nagyon, hogy most a szóbelivel sikerüljön, mert ez egy remek visszajelzés lenne neki arra, hogy a szeptember-októberi időszak, amikor több héten keresztül, a korábbihoz képest sokkal intenzívebben, akár heti három alkalommal, sok-sok extra energia befektetésével készült velünk erre, meghozta gyümölcsét.

Közben pedig jó volna azt is írni, hogy mindenki itt tart már, hogy csak néha jön egy-egy rossz élmény. De egy zsákfaluból leérettségizni még mindig hihetetlenül sok egyéni erőfeszítést és energiát igényel. Mi pedig csak keveseket tudunk ehhez hozzátenni, azt viszont igyekszünk egyre alaposabban, rendszeresebben, alulról építgetni. És bízunk abban, hogy az évek alatt ezek összeadódnak.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!