Hotel Told
Az őszi tábor általában a legjobban sikerült és talán a legjobban várt táborunk évek óta, ami valószínűleg a Halloween-nak köszönhető. Ez az egész egy játék a mi és a gyerekek részéről, amit kicsik-nagyok egyaránt várnak, szóval elég komoly elvárások és emiatt sok tervezés előzi meg. Ilyenkor a tanoda egy nagy játszótérré változik, beöltözött tanodapedagógusokkal, átváltozott helyszínekkel. Lehet nevetni, hülyéskedni, picit félni, bátornak lenni, asszisztálni a játékhoz (jajj, de félek), ellenállni a játéknak (úgyis tudom ki vagy!), szemtelenkedni boszorkányokkal, néma recepciósokkal és vérfarkasokkal. A korosztályokban, sőt időnként csapatok között is sokat differenciálunk, hogy mindenki számára egy vidám és izgalmas élményként maradjon meg. Idén három korosztályra terveztünk, hogy milyen rémségek történtek kikkel az alábbiakban olvashatjátok.
A legkisebbeknél sose az a célunk, hogy halálra rémisszük őket és aztán a tanodába se tegyék be a lábukat, így náluk inkább az ügyességüket, bátorságukat, figyelmüket szoktuk picit próbára tenni. A bulit az erdőben kezdtük, ahol halloween-ossá vált jelüket kellett megkeresni a mezítlábas ösvény egyik elemén, sőt az elég leleményesek még a kavicsok, faágak, faszeletek között is mertek kutakodni és egy-egy minizacskónyi gumicukorra is leltek.
A kis cukorfeltankolás után az utunk a házba vezetett, ahol idén három állomáson is kipróbálhatták magukat a gyerekek. A banya tanyáján bájitalt kellett festeniük a bátor ovisoknak, a denevérbarlangban denevérmentés és rizstökkészítés folyt, míg a harmadik helyszínen egy labirintusból kúszva, mászva kellett babzsákokat kihozniuk a gyerekeknek.
A próbák teljesítése után elővettük sokat használt ernyőnket és gombafelkiáltásra, kizárólag most a halloween tiszteletére, cukorka eső hullt ránk, amit aztán igazságosan elosztogattunk a résztvevő, hősies ovisok között.
Te mi leszel halloweenkor? Ez volt valószínűleg a leggyakoribb kérdés, amit az alsósoktól (és még a picit nagyobbaktól is) kaptunk ebben a táborban. De nagyon tartottuk magunkat, így mindenkit meglepetésként ért, hogy a tanoda Hotel Transylvániává változott egy délutánra-estére. A gyerekeket a hotel csontváz fejű recepciósa hozta el a buszmegállóból, akik némi várakozás, játék és halloweeni név regisztrálás után, kisebb csapatokban indulhattak el a szálloda felfedezésére. Nem is az épületben kezdtek, először az erdőbe kalauzolták őket, ahol egy barátságos, ámde ijesztő vérfarkas pár elkóborolt gyerekeit kellett megkeresniük. Időközben a vérfarkasok levesébe véletlenül a szálloda kulcsa is belepottyant, aminek kihalászása közben bizony néhány szem, szív, pók is került a gyerekek kezébe. Fujj! Kéztörlés után aztán már tényleg bentre, a hotel hálótermébe vezetett útjuk, itt egy 200 éve ébren fekvő vámpír segített nekik kipróbálni kényelmetlenebbnél kényelmetlenebb ágyakat. Egy koporsót gilisztákkal, egy vérben úszó, pókokkal telit és egy olyat, amibe aki befekszik, 1000 tű szúrását érzi a hátában.
De nem ám csak aludni, szórakozni is lehetett hotelünkben, ebben egy anya-lánya csontváz páros segítette a szalonba látogatókat. A csontváztorony építés és némi szándékolt szerencsétlenkedés után összeállt hang- és videórendszerrel mindenki jól kitáncolhatta az addig gyűjtött feszültséget.
És itt még nem is volt vége, a hotel éttermében két boszi irányításával terítettek, főztek, sőt még koktélt is kotyvasztottak az idáig eljutó vendégek. A végén együtt ettünk és nagy sztorizások közepette végül mindenki épségben hazatért. A következő napokban pedig kérdések helyett már felkiáltások özöne áradt ránk: te tudom, mi voltál halloweenkor!
A nagyobbaknál, ami idén a hetedik-nyolcadikosokat és a középiskolásokat jelentette, inkább a rémisztgetésre koncentráltunk, mint a tematikára. Ők is egy recepciószerű helyen, a tanodából kizárva gyülekeztek, ahonnan a halloweeni nevük birtokában néhányan el is indultak a sötét erdőbe, mialatt a többiek activityztek és fagyoskodtak kicsit. Az apropó az erdőbe tévedésre egy lista volt, ennek az elemeit kellett (volna) összegyűjteniük. Természetesen sötétben, amihez azért kaptak halvány zseblámpákat. Már aki megtalálta! Az erdőbe tévedő három fős csoportokat több meglepetés is várta, egy küklopsz, egy szellem, egy zombi és egy élettelen alak ijesztgette őket (és fordítva, néha ők is eléggé rémisztőek voltak). Néhány tárgyat végül sikerült megtalálni, a szörnyek pedig jószívűek voltak és mindenkit visszaengedtek, így folytathatták útjukat most már a tanodába. A kamaszok mármint, nem a szörnyek! Bent egy bekötött szemes bátorságpróbán estek át, édes-sós dolgokat kóstolgattak, undi tálban nyúlkáltak és még egy koporsót is kipróbáltak így. A végső állomáson pedig immár nyitott szemmel arcot festettek egymásnak, csontokból tornyot építettek közösen, és miután mindenki megérkezett, még táncolunk is egyet együtt. Ilyen rémisztőek voltunk:
Julcsi, Tami
Ovis feladatok egy részét a Babo factory – Boldog gyermekkor Facebook oldalán találtuk.
