Élőhelyek a nagyvilágban

Projekthét volt a tanoda elmúlt két hetében, még pedig egy régebbi tervünket valósítottuk meg, amelyben a Föld különböző élőhelyeivel ismerkedtünk. Kilenc csapatunk volt, így ha nem is mindennel, de elég sok területtel megismerkedtünk. Voltunk a sarkvidéken és a sivatagban, a tundrán, a füves pusztán és a szavannán, de különböző erdőket is láttunk a tajgától egészen az Egyenlítőig utaztunk, hogy a lombhullató erdőkön és a mediterrán erdőkön túl a trópusi esőerdőket is lássuk. 

De nem ugrottunk rögtön bele a közepébe, először egy kis ismerkedéssel kezdtünk. Megnéztük a Földet 3D-s és 2D-s formában is. Hol lehet hideg, hol lehet meleg? Hol mennyi évszak van, mennyit esik az eső? Mi hol lehetünk, nálunk mi a jellemző?

Az általános infók után mindenki útlevelet kapott a kezébe, hisz utazni anélkül nem lehet. Ebbe természetesen önarcképet és információkat is kellett magukról megadni, de az egyik oldalából a konkrét utazási helyszín is kiderült. Útlevél ellenőrzés és az utazási engedély bepecsételése után jól fel is öltöztünk a helyszínnek megfelelően, majd repülőre szálltunk. A repülőút kisebb-nagyobb turbulenciákkal zajlott, de viszonylag hamar megérkeztünk, bármely részére is utaztunk a világnak. 

A helyszínen lábnyomokat és ösvényeket követve ismerkedtünk meg az állatvilággal és a növényvilággal, valamint feljegyzéseket készítettünk a tapasztalatainkról. 

Ezután utaztunk csak vissza, hogy immár a biztonságos és ismerős környezetben elkészítsük a látottakat egy kis dobozba zárva.

Alapvetően jól sikerült a projekt, a legtöbb csapatban érdeklődőek voltak a gyerekek és mind a játékba, mind a készítésbe is beszálltak. Viszont azt is éreztük közben, hogy nem minden csapatnak jó a közös projekt, kevésbé tudnak figyelni vagy motiváltak maradni, ha többed magukkal vannak benne a feladatokban. Egyébként felkészülésnél is okozott fejtörést a csapatok és életkorok közötti differenciálás, noha főleg alsósokról van szó, de azért nagy különbség tud lenni egy elsős és negyedikes gyerek között. Az élőhelyek beosztásával igyekeztünk ezt kicsit enyhíteni, a kisebbeknek egy számukra ismerősebb, jobban megfogható helyszínt adtunk, mint pl. a mi lombhullató erdőnk vagy a szavanna. De az is célunk volt és azt nem igazán sikerült átadni, hogy a különböző élőhelyek közti hasonlóságot és különbséget megnézzük. A hétfői csapatok például olyan helyszínre utaztak, ahol szinte sosincs csapadék (sivatag és sarkvidék) és bár az egyik területet figyelték meg alaposabban, a másik élőhelybe is egy kis bepillantást nyertek képek formájában. A téma óriási és igyekeztünk olyan formában megragadni, amennyire ez ennek az életkornak befogadható, lehet ezt nem mindig sikerült eltalálni, de reméljük, hogy egy-egy benyomás, információmorzsa a többségben is megmaradt. Az elkészült dobozhelyek pedig jó kis beszélgetésindítók lesznek majd az elkövetkező hetekben és hónapokban, szóval biztos előkerül még ez a téma!

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!