LOGOPÉDIA A LÁTHATÁRON

Avagy a logopédus közbelép

De ki is ez a fura nevű személy és miért akar mindenáron közbelépni? 

Egy logopédusnak semmi más célja nincs, csak hogy a beszéddel és a nyelvi kommunikációval összefüggő elakadásokat, nehézségeket segítsen megszüntetni, vagy enyhíteni. Ennek a nagy területnek csak egyik része az, amit régen pöszeterápiának, most az artikulációs zavarok terápiájának neveznek. Sokan kerülnek ezzel a zavarral a logopédusokhoz, és fontos is a logopédia ilyenkor. Most arról fogok kicsit írni, hogy miért fontos és arról is, hogy Toldon hogyan valósul ez meg. 

Legkésőbb iskolás korunkban szembesülünk azzal , hogy szavaink beszédhangzókból épülnek fel. Lassan megtanuljuk felismerni hogy egy szóban milyen hangok vannak. Külön tudjuk választani a hangzókat egyesével majd össze is tudjuk illeszteni őket újra, értelmes szóvá. 

Ezekhez a hangzókhoz aztán valamilyen különös ábra is kapcsolódik: egy –egy betű. Mindegyikhez valami más. Sajnos vannak, amik kiejtésben és kinézetben is idegesítően hasonlítanak egymásra. Vagyis iszonyú könnyű őket összekeverni. Végül nemcsak felismerjük és ki is mondjuk, de még le is írjuk ezeket, ami megint külön „meló”, Oda-vissza-oda-vissza egyeztetés van, a fülünk, a szánk, a kezünk, a memóriánk és az agyunk több más része között is , és a végén még meg is értjük, ami ebből az egészből kisül. Ráadásul pontosan azt, ami le van írva. 

De hogyan tanulnak meg olvasni azok, akiknek a beszédéből egy-egy hang teljesen hiányzik vagy felcserélődik, vagy valahogy egészen máshogy hangzik, „mint kéne”?

Aki „p” helyett „b”-t mond vagy „v” helyett „j”-t, annak sokkal nehezebb dolga van, ha a kimondott hangzót a hozzá tartozó betűvel akarja azonosítani. – Ez most „j” vagy „v” ? „j„ vagy „v” vagy… „u”? 

És ha egy gyermek nemcsak két hangzóval van így, hanem 5-tel vagy 10-zel?

A világ minden nyelvén előfordul ez kicsikkel és kicsivel nagyobbakkal is. Hogy ne állandósuljon a helytelen ejtés, ami nehezíti az olvasás technikai elsajátítását, később az olvasott szöveg megértését és a mondatok helyes leírását, logopédushoz járnak a gyerekek.

A toldi gyerekek közül is több ovis és kisiskolás gyermek kap heti egy alkalommal intézményi utazó logopédiai fejlesztést. Nagyon nagy öröm számomra, hogy a csoportos logopédiai foglalkozások sikerét tudjuk támogatni a tanodában heti egy-egy, kifejezetten beszéd és nyelvi fókuszú egyéni foglalkozással, három óvodás és egy első osztályos gyermeknél.

Sokfajta dolog kerül elő ilyenkor. Megtanítjuk a fülünknek, hogy apró, egészen apró különbségeket is észre tudjon venni. Megtanítjuk a beszédben résztvevő izmainknak a helyes működést. Mielőtt azonban egyetlen hangzó helyes mozdulataira tanítanánk őket, először erősítő edzéseket is kell végeznünk. Bárki könnyen el tudja képzelni ugyanis, hogy jó technika nélkül senki sem tud táncversenyt nyerni, de hogyan is tudná a tánclépéseket jól megtanulni, ha annyi ereje sincs, hogy háromszor egymás után felemelje a lábát. A beszédnél is így van ez, így hát ajak- és állgyakorlatokat és nyelvtornát végzünk kitartóan, és nagy-nagy találékonysággal, hogy ne legyen nagyon unalmas. Sőt! Bár nem ez jutna először eszünkbe, de légző gyakorlatokat is, hiszen a levegő ki-be áramlása szükséges a beszédhez is. A torna közben megtanuljuk, hogy mit hogyan nevezünk a szájunkban és ahhoz közel. Irányok neveit is megtanuljuk, ráadásul különböző mozdulatokhoz kötve, így amikor egy új hangzó helyes ejtéséhez alakítjuk a nyelv fogakhoz viszonyított vagy szájtéren belüli helyzetét, már jobban értjük egymást. Az irányszavak megtanulása jól jön majd később is mindenkor, még az iskolai tantárgyaknál is.

Ahhoz, hogy egyetlen hangzó a helyére kerüljön és a mindennapi spontán beszédben is megjelenjen és rögzüljön, körülbelül 10-14 lépésben jutunk el, de ekkor még nagyon gyakran hátravan újabb 10-14 lépés, hogy ne „keveredjenek össze” a hasonló helyen vagy módon képzett hangzók a spontán beszédben.

Tudjuk azt is, hogy később majd azokat a szavakat olvassuk és értjük könnyebben, amiknek a jelentésével tisztában vagyunk. Minél több ilyen szóval, vagyis minél nagyobb szókinccsel rendelkezik valaki, annál jobban tudja majd megértetni magát a világban, annál jobban érti ő is mások gondolatait, annál jobban tud majd olvasni, ami segíti, hogy még több új ismeretet szerezzen. Törekszünk rá, hogy ennek gyarapodását is segítsük.

Sokmindent felsoroltam már, és van még sok-sok apróság, amik szinte észrevétlenül épülnek be a gyakran ismétlődő feladatokba vagy a kedvenc játékokban. 

A fotón épp egy olyan színpompás mackó látható, amely a légzésszabályozás jegyében kétféle erősségű fújós filccel kapta meg gyönyörű színeit. Saját kezűleg lett kivágva, szóval a szem-kéz koordinációt és a finommotorikát is erősítette, majd az a feladat következett, amikor a kialakított hangzót magánhangzókkal kapcsoljuk össze. Minden ilyen sorozatot rögzítősornak hívunk. Jó ha ezt minél többször mondjuk el, és senki nem bánja, ha ez egy kis játékhoz kapcsolódik egy idő után. Itt most minden helyesen ejtett szótag után a helyére lehetett illeszteni egy-egy képdarabot, ezzel egy kicsit téri-vizuális észlelést is fejlesztve. 

Szóval ez a kedves mackó a fent felsoroltak közül máris öt fontos területre kalauzolta el gazdáját néhány perc alatt a tanodai logopédiai foglalkozáson.

Anita

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!