Sziasztok!

Mi Lili és Vivien vagyunk, a tanoda új pedagógusai. Mindketten idén végeztünk ELTE pedagógia szakon, azon belül is oktatásszervezés specializáción. Budapesten élünk és mindketten elsőként egy nyári tábor alkalmával jártunk először a Toldi Tanodában. Szeretnénk ha kicsit jobban megismernétek bennünket ezért hoztunk egy kis “sztori time-ot” arról, hogyan éltük meg a korábbi táborokat és a kezdeti időszakot, illetve azt, miért is döntöttünk úgy, hogy a tanoda munkásságába szeretnénk csatlakozni. 

Lili

2023 márciusában jártam először Toldon. Akkoriban még nem láttam át a szervezetet és nem tudtam, hogy azzal, hogy jelentkezek a kis 30 órás terepmunkámra az Igazgyöngy Alapítványhoz Toldra kerülök a Tanodába. Sok mindent, amit akkoriban tanultam, itt láttam a gyakorlatban is megvalósulni. A digitális oktató platformok foglalkozási tervekbe építését, a természetközeli nevelést és a társasjáték-pedagógiát.

Összesen három nap eltöltése után tudtam, hogy szeretnék visszajönni a jövőben, így elkezdtem tevékenykedni önkéntesként először az online mesélés programban, majd többször visszatértem a nyári táborokba is. A tanoda és a közösség egyre kedvesebb lett számomra és azon kaptam magam, hogy a nyári táborra úgy tekintek, mint a nyár egyik fő eseménye. Meglepett amikor hosszabb idő után a táborba érkezve a gyerekektől is hasonló reakciókat kaptam vissza „Lili hát te hol voltál ennyi ideig?”. Most már nem kell kivárnom a nyarat, hiszen jövök minden héten.

Tanulmányaim kezdetekor az egyénekhez illő legmegfelelőbb tanulási utak megismerése és az összetartó közösségek alakulásának segítése motivált. Ezért érzem, hogy igazán szerencsés vagyok, hogy itt lehetek, ahol lehetőségem van ezeket a célokat megvalósítani. Hálás vagyok, hogy egy ilyen remekül működő gépezetbe csak becsatlakoznom kell és azért is, hogy bíznak az ötleteimben. Nagy öröm olyan gyerekekkel dolgozni, akik nyitottak a kezdeményezéseimre és partnerek a közös munkában. Bízom benne, hogy legalább annyit tudok adni, amennyit én is kapok tőlük.

Vivien

Lilihez hasonlóan én is elsőként három napot töltöttem a tanodában, hasonlóan egy nyári tábor alkalmával. Nagyon lelkes voltam, nagyon vártam, hiszen már régóta követtem Nóra és az Igazgyöngy munkásságát, illetve fűztek azért más szálak ide, hiszen én is Berettyóújfaluban születtem. Így nagyon nagy izgalommal vágtam bele az első Toldi Tanodás táboromba.

Utáltam.

Utáltam, hogy nem látom át rögtön ezt a rendszert, a tervet, ami alapján működnek a programok, utáltam Máté nyers stílusát, amivel az első 10 percben megsiratott, utáltam, hogy amikor mentem a gyerekekért, mindig idegennek éreztem magam belépni a családok privátszférájába és csak úgy besétálni az otthonukba, utáltam, hogy nem ismerek annyi társast, mint a többiek és hogy képtelen vagyok megjegyezni, hogy ki hol lakik, de a legjobban azt utáltam volna, ha nem megyek Toldra vissza minden egyes alkalommal amikor tehetem.

Nagyon megszerettem ezt a helyet. Szóval igen, minden elsőnek ijesztő és sok-sok rugalmasságot igénylő dolgot ma már igyekszek kirázni az ujjaimból, ami elég nehéz hiszen magasan van a léc! Igyekszem alkalmazni mindent, amit az egyetemen tanultam, de leginkább azokat a dolgokat megtanulni, amit itt Toldon tanítanak nekem. A pedagógusok, az alapítvány tagjai, a szülők, és persze javarészt a gyerekek.

És ha már itt tartunk, 6 nyári, 1 tavaszi és 1 őszi tábor kellett hozzá, de tanultam új társasokat, a gyerekeket is épségben hazaszállítom (általában jó helyre is), könnyebben oldódom és találom fel magam egészen váratlan szituációkban is (kivéve a beugrós szereplős játékokban és abban, ha valaki legyőz sushi go-ban) és még rengeteg számomra nagy, de egyébként tök apró dolgokat tudnék sorolni.

Néhány dolog azért még mindig kihívást jelent számom, mint például beleszokni a digitálisabb dolgokba, bár azt gondolná az ember, hogy 22 évesen annyira nem lehet nehéz, de szerintem még, aki annyira idős, mint a Máté is jobban kezeli nálam ezeket. Egyébként szintén Mátéra hivatkozva, jó, hogy az önkénteseknek ilyen gyorsan kell feltalálniuk magukat a tanodában, asszimilálódni, készenlétben lenni, mindenre és mindenkire is odafigyelni, nagyon sokat alakított és formált ez így rajtam, szóval a leghálásabb köszi!

Még alig telt el három hét, de úgy érzem már is edzett rajtam a tanoda. Bár nem vette el az érzékenységem és úgy tűnik a borzasztó humoromat sem, de talán ezt az utat találtam arra, hogy kezelni tudjak minden korábban „utált” dolgot a sok jó dolog mellett, amit Told ad. Megélni ezeket, hogy nevetni sokat, meg viccelni százszor, meg komolyan venni mindent is attól, és nem elfedni azt, hogy néha milyen nehéz tud ez lenni, de közben annyira jó, szóval:

Szurkoljatok Nekünk!!!