Advent: Megtöltöttük a termet…
Az ünnepre való készülődés sokszor tele van stresszel és rohanással, ahol szinte mindent egyszerre kell megoldani. Ez nemcsak az alapítvány munkatársaira, hanem a gyerekekre is igaz: mindenki sokfelé szakad, mindenkinek más és más feladatai vannak. Mégis, mi itt a tanodában szeretnénk egy olyan légkört teremteni, ahol az idő kicsit lelassulhat, ahol mindenki megpihenhet, elmélyülhet a közösen végzett feladatokban, és ahol türelemmel és figyelemmel fordulhatunk egymás felé. Egy olyan helyet biztosítunk, ahol a rohanás helyett a jelen pillanatai kerülnek előtérbe. És mindezt adventi köntösbe öltöztetve, hogy az időszak valóban másképp teljen el – egy kis csenddel, meghittséggel.
Mióta leesett Toldon az első hó, megállíthatatlanul karácsonyi, adventi és bekuckózós hangulat költözött be a tanodába. Leginkább az utolsó! A téli tanoda minden kis apró részletével együtt egy nagyon meghitt jelenség. A kis kabátok, sálak-sapkák és kis kesztyűk a fogasokon, székeken, kipirult kis gyerekek veszik le bakancsukat a mozgós szoba előtt és már sorolják is mit kérnek majd karácsonyra, milyen verseket mondanak a karácsonyi műsoron és kikkel töltik majd az ünnepeket, szinte egy karácsonyi kis mese első pár percének jelenetei.
S azután?
Várakozás. Tudjátok: csendben, de olyan izgatottan. Ahogyan az egyik kis tanodásunk mondaná:
“Szeretettel a szívünkben.”
Novemberben kezdtük el az adventi hangulatot belevinni a tanoda mindennapjaiba. Hóesés előtt egy kis “hógolyózás etikettet” gyakoroltunk, és még benti bunki-kuckót is építettünk az elsősökkel. Ez mind szimbolizálta azt, hogy egy különleges időszakra hangolódunk. Azóta többféle kreatív alkotással is készülünk: hópelyhes díszek, gyurma hóemberek, sőt egy kis verses ablak is, melyen téli és karácsonyi versek olvashatóak, illusztrált képekkel.
Decemberben adventi kalendáriummal az igazi, hisz ez is a várakozást szimbolizálja: minden egyes nap egy-egy apró ajándékkal és egy-egy történettel lepi meg a gyerekeket.
Pénteken az utolsó foglalkozáson, elcsendesedve ültünk asztal körül, már sötét volt odakint, a szobát az adventi gyertya és az adventi spirál első hat gyertyája világította meg. Az adventi spirál a Karácsonyt megelőző hetek misztériumát hordozza. Annyi gyertyát helyezünk el rajta, ahány nap van Karácsonyig és kívülről befelé minden nap eggyel többet gyújtunk meg. Ez az időszak alkalmat ad az elmélyülésre, várakozásra, átalakulásra, hogy végül a külső fényt belsővé tegyük lelkünkben. Négy tanodás lányunk, a kutyusom és mi felnőttek együtt pihentünk meg a fényekben.
Így zárult az első adventi hetünk.
Megtöltöttük a termet.
Fénnyel, csenddel, adventtel.
