Tanoda Karácsony

Elérkeztek a várva várt karácsonyi napok… Már mindenki otthon pihen vagy éppen sürög forog a családdal, és kicsit most mi és a gyerekek is hátradőlhetünk!  Az elmúlt héten rengeteg ünnepi programunk volt, így ezekről mesélnénk még kicsit, mielőtt lezárjuk a 2024-es évet! 

Utolsó Hetünk…

A hét elején karácsonyi matatón anyukák segítségével elkészült a karácsonyfa. Az égők messziről világították be a tanoda épületének ablakát. Óvodás és iskolás tanodásainkal együtt szorgosan mézeskalácsot sütöttünk egész héten át.

Csütörtök reggel megnéztük az óvodások kántálását, délután pedig a toldi karácsonyi ünnepségre voltunk hivatalosak ahol az egész faluval együtt ünnepeltünk. A gyerekek már régóta készültek erre az ünnepségre, mi is nagyon büszkék voltunk rájuk is, és természetesen a szülőkre is!  Péntek este újra nyílt a Toldi mozi és egy közös karácsonyi filmet néztünk meg felnőttekkel, gyerekekekkel miközben kakaót és kalácsot fogyasztottunk. Szombaton ünnepeltünk közösen a tanodában. Délelőtt kézműves foglalkozással, téli társasokkal és olvasósarokkal vártuk a gyerekeket ezt követte az ajándékozás.

Idén minden tanodás gyerkőcünk könyvet kapott ajándékba. A könyvek válogatása is személyre szabott volt valamelyest, azonban mégis szerettük volna kicsit még személyesebbé tenni, így mindenki a könyv mellé, egy róla szóló kis versikét is kapott! Amikor összegyűltünk a közös karácsonyi ebédhez, a fa és az ajándékok köré, egyesével olvastuk fel verseiket, és bár a végén szerepelt a nevük, ki kellett találni a többieknek, kié az ajándék, kiről szólt a vers! Lelkesen tippelgették, a sajátjaikat pedig szinte rögtön felismerték, és csak mosolyogtak!  Nagyon izgalmas, vicces és sokszor meghitt pillanatokat éltünk meg itt. Voltak akik nevetve ismerték fel sajátjaikat, voltak akik elérzékenyültek, akik büszkék voltak, voltak akik még utána is lelkesen olvasgatták, hiszen a könyveikbe is beragasztgattuk őket, hogy bármikor elő tudják venni! 

Máté utolsó napja volt ez idén, bár elmondása szerint csak önkéntesként volt már itt is jelen ezen a napon, mindenki tudta, hogy azért ez nem így van. Érzékeny pont volt ez, egy kis gombóc a torkunkban minden ünnepi vidámság mellé, és egy kis rossz érzés akárhányszor megláttuk vigyorogni a kis csokinyakijában, de sok-sok jó kívánságunk is volt persze, meg útravaló, meg „gyere vissza, sokszor sokszor”, ezeket mondanunk sem kell.

Ő is kapott verset. Ajándékot. Sírást is.

Így volt kerek ez az ajándékozás. Ezt követte az ebéd, diavetítés, ének és a közös csillagszórózás. 

Az éneklésnél kimentünk az udvarra, fel a színpadra. Hangszereket és énekeskönyvet is kaptak! Együtt énekeltünk és zenéltünk karácsonyi dalokat. Mindenki hangosan énekelt és játszott a saját kis hangszerén, bulis és meghitt is volt a hangulat egyben! 

Jó volt így együtt, még utoljára az évben. Csillagszórókat gyújtottunk, aztán pedig hazakísértük a kis tanodásainkat.