– Figyelj, már most van benned valami értékes! – és ezt érdemes megnevezni!
„A pozitív pszichológia az emberi jólét, boldogság és belső erőforrások fejlesztésére fókuszáló irányzat, amely nem a hiányokra, hanem az erősségekre épít.”
Először az egyetemi éveimben találkoztam a pozitív pszichológiával, később annyira megtetszett a módszertana, hogy egy külön erről szóló kurzusra is jártam: Pozitív pszichológia az iskolai környezetben. Végülis, nem kerültem messze tőle. Most megérett bennem pár gondolat ezekkel a foglalkozásokkal kapcsolatban, amit szívesen osztok meg veletek.
A gyerekek akikkel együtt dolgozunk a Tanodában, napi szinten szembesülhetnek hiányokkal – akár az iskolában, akár az otthoni környezetben, saját belső monológjaikban is. Épp ezért szükséges szépen lassan megismertetni a gyerekekkel azokat az értékeket, erősségeket, amelyekre bármikor támaszkodhatnak, akkor különösen, ha nincs más. A pozitív pszichológia valamelyest egy “új irányzat”, melynek fókuszában nem a hiányok, zavarok állnak, hanem az, hogy mi működik jól az emberben. Keresi a választ arra, hogyan élhetünk teljesebb, valamivel kiegyensúlyozottabb és boldogabb életet úgy, hogy közben fejlesztjük a saját belső erőforrásainkat.
Ez a téma egyébként “luxusnak” tűnhet egy hátrányos helyzetű térség tanodájában, hiszen sokszor annyi az azonnali probléma: tanulmányi elmaradás, figyelemzavar, családi krízisek, alacsony önértékelés… hogy az, hogy “beszélgessünk arról, miben vagy különleges”, akár a tanodában is annyira távolinak tűnhet és kevésbé sürgősnek ahhoz képest például, hogy valakivel azért tanulunk, hogy ne bukjunk meg. Pedig mindkettő fontos. De az utóbbi égetőbb lehet.
A pozitív pszichológia nem arról szól, hogy eltagadjuk ezeket a nehézségeket, hanem arról, hogy kiegyensúlyozzuk a nézőpontot. Van ennek is veszélye, nem mindenki ugyanonnan indul ebben az önismereti utazásban, s fontos, hogy nem mindenkire úgyanúgy hat. És ez teljesen rendben van. A pozitív visszacsatolás mindettől függetlenül szintén fontos – mégis általánosságában az a gyakoribb, amikor a visszajelzés csupán korrekció: mit csinálj másként, miben kell még fejlődnöd, esetleg mit nem tudsz. A fejlődéshez ezekre is szükségünk van, azonban ahhoz, hogy valaki tudjon, merjen javítani ezeken, merjen máshogy csinálni, megpróbálni dolgokat, ahhoz kell egy ennél stabilabb alap, egy stabilabb önbizalomra és énképre van szüksége a gyerekeknek.
A tanodában pedig már van szuper alapunk, hiszen nagyon sok szuper gyerekünk van, akik rengeteg jó tulajdonsággal rendelkeznek, a cél az hogy valamelyik területen, legyen az az éneklés, a mezőgazdaság, vagy hogy tulajdonságokat is mondjak, a humor, a szociális intelligencia, a csapatmunka vagy a tanulás szeretete, ezt ők is észrevegyék, és ki tudják mondani. A karaktererősségekre fókuszáló gyakorlatok például azt mondják: figyelj, már most van benned valami értékes – és ezt érdemes megnevezni!
Szóval megnevezzük! Én a mentoráltjaimmal jelenleg a VIA Intézet kutatói által beazonosított 24 különböző erősségekkel foglalkozunk, melyek 6 nagyobb kategóriába sorolhatóak, ezekkel ismerkedünk, ezekkel játszunk, bontogatjuk, alkotunk mellette, beszélgetünk róla. A hat nagy csoport, a hat erény egyébként a bölcsesség, bátorság, emberségesség, igazságosság, mértékletesség és transzcendencia. Ezeken belül pedig a hozzájuk tartozó jellemvonások-erősségek. Mindig meglep, milyen gyorsan és hogy alakul a kis személyiségük, motivációjuk, az, hogy hogyan gondolkodnak magukról, mik azok a dolgok ami átlendíti őket a nehézségeken, szóba jönnek tervek, célok, vágyak és felismerések is önmagukkal kapcsolatban.
Pár gondolat gyerekektől a közelmúltból: (11-12 évesek)
“Én a csapatmunkára tettem legutóbb, hogy az az erősségem, de rájöttem vezető jobban szeretek lenni és lehet jobb is vagyok benne.”
“Bátor vagyok, de szeretnék bátrabb lenni.”
“Én meg tudok bocsátani, mindig megbocsátok mindenkinek, ez baj?”- az erősségek “túlhasználatáról”.
“Ha a többiek a kútba ugranak, én is utánuk ugrok, de ezt tudom is magamról” – az önszabályozásról.
A pozitív pszichológia tehát önmagában nem old meg problémákat, de egy szuper eszköz, egy kapaszkodó a gyerekeknek, hogy bátran vissza tudjanak nyúlni és erőt meríteni azokból a dolgokból, amiben jók és őszintén tudjanak reflektálni azokra a dolgokra, amikben változnak.
Ha a gyerekek megtanulják felismerni a saját értékeiket, már nem csak elindulni, de úton maradni is könnyebb lesz.
