Tavaszi tábor – pedagógus szemmel

Az idei tavaszi tábor az első olyan tábor volt, melyet az „új” csapat szervezett. Összegyűjtöttük most egyesével saját gondolatainkat a táborról, milyen érzésekkel vágtunk bele, hogyan voltunk a tábor ideje alatt és mik a legkedvesebb és legemlékezetesebb pillanatok melyeket magunkkal viszünk.

” A tanév vége felé járunk, tartalékaimat élem a hétköznapokban, a tavaszi tábor pont nem hiányzik – gondoltam két hete. Magamtól tartottam leginkább. Fáradtan hogy lehet motiválni, lelkesíteni, elég jól problémát kezelni, jelen lenni?

Készülődés közben titkos cél fogalmazódott meg bennem. Játsszunk a szabadban nagy-közös mozgásos játékokat, ahol az együttes játékfeszültség-problémakezelés-kudarc-és sikerélmény egyszerre van jelen. Minden gyermek, kicsi-nagy egyidőben részese az élménynek. Egy történés és sok megélés. Legyen eltérő a hétköznapitól. Ennek már a gondolata is motivált. Ráadásul, a kollégáim remek partnerek voltak a megvalósításban (bár ők nem tudtak erről a titkos célról, természetességgel alakult), az időjárás kegyes volt hozzánk, a gyerekek…hát, ők fantasztikusak voltak! Egész héten ‘csak’ játszottunk, sok feszültséggel, furfanggal-csellel, önfeledten, örömmel és néha bánatosan könnyezve. Együtt. Ilyenkor azt érzem, hogy a helyünkön vagyunk mindannyian, az történik aminek lennie kell, amit egymásból kihozunk és amit hagyunk magunk után a játék során megismételhetetlen. Ezért is akarjuk újra és újra átélni a jót, és átírni a kevésbé jót.

Sikerült átírnom a kezdeti “hátam közepére a tábort” állapotot. Hálás köszönet minden játszótársamnak, feltöltődve jöttem haza. Még sok hasonlót kívánok magunknak, innen folytatjuk. Megérte, a gyerekek visszajelzései alapján, biztos vagyok benne. ” – Anna

” A tábort záró körben egyetlen szót mondott mindenki, ami eszébe jut az eltelt öt nappal kapcsolatban. Nekem a labda ugrott be szóként.  Ami képzeletemben természetesen piros, fehér pötyökkel, egymásnak dobjuk, pattog rakoncátlanul és vidáman és nagyon kerek:) Most visszagondolva egy színes patchwork takaró is beugrik, ami horgolt részekből van összevarrva színes egésszé.  Ahogy mi felnőttek, színes ötleteink gombolyagából kiegyensúlyozott egésszé szőttük-fontuk a délelőttöket és délutánokat egymás után.   Nagyon szerettem azokat a közös mozgásos játékokat, amiben mindannyian részt tudtunk venni, és minden más játékot is, amit a gyerekek az öt napban játszhattak. 

Lenyűgöztek Tamiék legós-mérnökös építményei és Csenge táncháza, a Varázsmancs-Sansz – és Kutyafül egyesületek hihetetlenül profi munkatársai és a munkatársak munkatársai a kedves és kiváló kutyusok…. És nagyon szerettem azokat a kis pillanatokat, amik minden táborban ott vannak, csak nem írunk róluk. A meglesett baglyokat, a mesetisztásra belibegő hajnalpírlepkét, amit meglepett csendben figyelünk percekig, az ereszcsatornába esett dolgokért folytatott expedíciókat, a reggeli ébredés után a készülődéseket, az autózást és a sétákat a gyerekekkel tanodába és vissza, a földutakat a kertekalján, természetesen a faluvégi hátsóutat, amely száraz időben egy kiadós hullámvasutazás, esőzés után pedig egy komolyabb rafting túra mindennapos élményét biztosítja az autóban ülőknek. A reggeli és déli harangszót, a suttogásokat és pusmogásokat, a vidám kurjantásokat, hangos összeszólalkozásokat, béküléseket… és azt, amikor este elcsendesedik minden, de mi felnőttek még fenn vagyunk, hogy megbeszéljük még a következő nap tennivalóit… és közben hosszan, mindent elbeszélünk, hogyan is voltak az aznapi dolgok. ” – Anita

„A tavaszi tábor a hőmérséklet miatt inkább nyárinak érződött, de a hangulata mégis egy iskolai tanév végéhez hasonlított. Lelassult pedagógusok és kikapcsolódásra vágyó gyerekek töltötték meg a tanodát. Ez volt az első tavaszi táborom, ezért különösen kíváncsi voltam, hogyan alakul majd. Az őszi tábor szoros tematikát követett, ehhez képest ez a mostani sokkal szabadabb, spontán ötleteknek teret adó hét volt. Szembesültem azzal, hogy bár heti pár órát együtt töltünk a gyerekekkel a tanodában még sincs idő úgy igazán megismerni egymást. Ez alatt az öt nap alatt sokkal több személyes beszélgetésre nyílt lehetőség és mélyebben tudtunk kapcsolódni. Sokat jelentett a gyerekeket együtt látni, hiszen a hétköznapokban többnyire egyéni foglalkozásokon találkozunk, amiken máshogy működnek. Külön örömet okozott, amikor olyanok is visszatérő vendégek voltak a programokon, akikkel mostanában ritkábban találkozunk. Volt, aki megfogalmazta, hogy ő nem is szokott ennyit táborba jönni nem is érti most miért van itt szinte végig. Más a tábor végén azt mondta, visszatekerné az időt, hogy újra kezdhessük a hetet. Sokat tanultam tőlük, velük ez alatt a pár nap alatt.” – Lili

” A negyedikes és felső tagozatos lányokkal 2024 novembere óta havi rendszerességgel ismerkedünk a szabolcsi cigánytánc alapjaival. Eddig minden hónapban egy alkalommal tudtunk táncórát tartani, ahol a hagyományos lépések és mozgásformák elsajátítására helyeztük a hangsúlyt. Az áprilisi foglalkozásunk különleges esemény volt, mivel a tavaszi tábor egyik napjára esett, amelyet a gyermekek már izgatottan vártak. Az órán az eddig tanult alaplépéseket – mint a csárdás, a pontozó és a strompf – ismételtük át, és közösen gyakoroltuk be. Bár a lépések elsajátítása nem könnyű feladat, a lányok nagy része rendkívüli kitartással és lelkesedéssel dolgozott végig az egyórás foglalkozás során. A jó hangulatot tovább fokozta a ritmusos, dallamos cigányzene, amely sokat segített a tanulásban és a nehezebb mozdulatok leküzdésében. A résztvevő lányok rendkívül motiváltak, és örömmel várják a további foglalkozásokat. Emellett célul tűzték ki, hogy a későbbiekben egy összeállított koreográfia keretében színpadra álljanak, és a megszerzett tudásukat egy szülőknek szóló bemutató keretében is megmutassák.” – Csenge

„Mindig nehéz elindulnom a tanodatáborokba. Pedig ez más sokadik… mégsem voltam soha egy nagy „táborozó”. Mindent elpakoltam amire ezer százalék, hogy szükségem lesz? Aki ismer, tudja, hogy egész biztosan nem… és most olyan hihetetlen hosszúnak tűnt ez a januártól mostanáig tartó aktív időszak, extrém kimerítő tud lenni az életmód. Kevés dolog tartotta most bennem a lelket mielőtt összecsuktam a bőröndöm. Mégis izgatott voltam, hiszen a legjobb barátnőm és lakótársam, Rebeka, akinek már sokat meséltem a Tanodáról, életében először velem tartott, és még otthonosabbá tette számomra a tábort. Ráadásul a kiskutyám is csatlakozhatott egy napra úgy hogy igazán nem lehet panaszom ami a lelki erőforrásaimat illeti – őt már ismerték a gyerekek egyéni foglalkozásokról, de táborban most találkoztak vele először. Két új „táborozót” is avattunk így részemről,a gyerekek pedig annyira természetesen fogadták be és szerették őket, hogy valóban azt éreztem, jó helyen vagyok, jó helyen vagyunk. Ez fordítva is így volt. Nyitottság és bizalom. Ezt a megerősítést is elviszem magammal a táborból .. és még sok mást…

Például az egyik legkedvesebb emlékem a lányos ittalvós este volt, szeretem ezt az „új” tábori szokást, hogy rendezünk egy „ittalvóst”, az esti pizsamában való kis szaladgálásokat, a zenét és hogy Annával főztek finom vacsorát és húsvéti reggeli is készült, hogy végződött a nap és hogy kezdődött egy új, a gyerekekkel. Míg vacsoráztunk Rebeka ezt írta nekem telefonon: „Olyan ez, mint egy ilyen nagy család”. Én is ezt éreztem. Hogy eggyé válunk a Tanodával, minden ilyen kis alkalomnál, minden tábornál egyre jobban a magunkénak érezzük és vagyunk részesei.

Bár nem ezt a bekuckózós, lecsendesülős érzést vártam elsőre a tábortól, hanem azt, hogy kint legyünk, feltöltődjünk a napon, mindent csináljunk, amit tavasszal szokás, s ezek egyébként meg is történtek, mégis azok a pillanatok maradtak meg most jobban, amikor kicsit minden lecsendesedett, lelassult. A kézműves, ahol együtt festettünk, együtt alkottunk, a sok hosszú ölelés, a sok titok és kis beszélgetés, az esti séta a faluban a vihar előtt, ahogy éneklik a lányok este hogy: ” Úgy szeretnék hűs hajnalon…” , amikor együtt vacsorázunk az asztal körül vagy éppen még játszunk egy utolsó tollast a sötétben.

Most ezekre a pillanatokra volt szükségem mégis, most ezeket viszem el. ” – Vivien

„Amikor megérkeztem a Toldi tanoda tavaszi táborába, eléggé izgultam, hogy mennyire találom majd meg a közös hangot a gyerekekkel. Szerencsére nagyon hamar feloldódtam, mert a gyerekek nyitottan és szeretetteljesen fogadtak. Minden nap hoztuk-vittük őket a tanoda programjaira, aközben is jókat beszélgettünk egymással, egyre jobban megismertük egymást minden perccel. Nagyon jól éreztem magam, végig ebben a “tanoda flow-ban” voltam, és tényleg sikerült kapcsolódnunk egymással. Az ottalvós buli volt a kedvenc részem – rendkívül családias hangulat alakult ki, úgy láttam, hogy mindenki élvezte az estét. Vicces volt, hogy a gyerekek hamarabb megfogták a bogarakat, mint pl. én. Ezen elég sokat nevettünk. Úgy jöttem el, hogy jeleztem, szívesen jönnék a nyári táborba is pár napra, mert élveztem mind a gyerkőcök, mind a felnőttek társaságát is. Kicsit ilyen “másvilág” élményt kaptam, természetesen a legjobb értelemben véve.” – Rebeka

„Nekünk remek érzés volt visszatérni, eléggé vártuk már a tavaszi szünetet és a tábort. Bár Tami évközben is néhány ponton tudott kapcsolódni a tanoda életéhez online, a matek érettségi és az otthoni mesélés kapcsán, egy tábor azért mindig egész más, főleg ketten. És bizony irtó régen volt már a téli és az őszi szünet! Ilyenkor jól rá lehet csodálkozni – és természetesen szóvá is tenni -, hogy mennyit nőttek, komolyodtak a gyerekek az elmúlt egy-két hónapban, hogyan alakult a tanoda, a szobák, a díszek, a kert, a falu, mi a helyzet a tanodapedagógusokkal és a szülőkkel. Minden változott és mégis semmi sem, van sok újítás és sok megmaradó kapcsolódás, izgalmas és jó volt látni ezt így, vegyesen. Mi egy napra tudtunk most bekapcsolódni, cserébe ez igen tartalmasra sikerült. Belefért egy mini Lego mérnökös projekt, ahol kis csapatokban fizikai gépeket építettünk, de volt idő reggeli focira és zsinórlabdára, érettségis matekra, páros tollasra, társasozásra és elektromos kísérlezetésre is. Legemlékezetesebb pillanatot természetesen nem tudunk választani, de élveztük a projektben a kis csoportos minőségi időt, jó volt készülni rá, szerettünk játékok és sport közben kapcsolódni a gyerekekkel, és remek volt esti bagoly huhogás és ebéd alatti madárcsicsergés közben együtt lenni, beszélgetni a felnőttekkel. „- Kotya és Tami