Tanoda kertünk, a természet kicsiny szelete, bennünk felbecsülhetetlen érték

A téli hónapok kulcs kérdéséhez térek most vissza.

Hogyan, milyen formákban valósítsam meg elképzeléseimet, terveimet, céljaimat, más szóval hogyan földeljem le mindazt, ami a tanodához köt?

Az első tavaszi napok egyikén az udvaron, madáritatás közben jött a válasz: a kert.

Pár nappal később, Kata kolléganőnk jelezte, hogy lehetőségünk van magas ágyásokat építeni. Madarat lehetett volna velem fogatni, micsoda egybeesés, kell ennél több megerősítés?

Lépésről lépésre építettünk három magaságyat.

Ricsi kollégánk kereteket készített deszkákból a megadott méretek alapján (fontos szempont volt, hiszen gyerekekkel használjuk), persze előtte gondosan kiválasztottuk a helyüket. Majd jött a rétegezés, amit már gyerekekkel együtt végeztünk.

Amikor már mindezekkel megvoltunk, feltettük magunknak a kérdést: melyik ágyásba mit vessünk, ültessünk? Végül egyikbe gyorsan növő zöldségeket, másikba futónövényeket, harmadikba fűszer-és gyógynövényeket vetettünk magról és ültettünk palántákat. Előkerült a centis is, mérték a srácok a sorok és magok közötti távolságokat, aztán ugye az sem volt mindegy, hogy mit mi mellé helyezünk. Támogatják vagy taszítják egymást?

Kertünk növekedése során további kérdésekre keressük saját megoldásainkat: hogyan ápoljuk a veteményesünket? mire figyeljünk a virágágyban? hogyan gondozzuk a gyümölcsfáinkat? hogyan előzhetjük meg a kártevők elterjedését? hogyan tudunk természetesen védekezni? mit tehetünk, ha már elterjedtek a kártevők?

Analógiásan nézve mély rétegekben rejlő lehetőségeket ágyazunk be, kapcsolódunk a földhöz és éghez egyaránt. A föld és az ég között élő növény, maga az összeköttetés. Ugyanez történik, mikor a vizes papíron összefolyik szemünk előtt a kék és a sárga festék, s belőlük sokféle árnyalatban létrejön a növények színe: a zöld.

A kertünk gondozása közben együttes tevékenységet, egyben önálló, külső és belső alkotómunkát végzünk (“gazolás”, “egyelés”, “öntözés”, “karózás” “tápanyagpótlás” szó szerint és szimbolikusan).

Benne van a kezdeményezés, a folyamatosság és rendszeresség.

Egyéni sajátosságaink, jellembeli különbségeink jönnek felszínre. Csendben, a mélyben csírázó, hosszú távú folyamatokban vagyunk éppen. Ötleteket, javaslatokat gyűjtünk egymástól az eredményesebb közös munkához. Generációk közötti tudáscsere történik. Közösen értékelünk (terméskóstoló), ellenőrzünk (növényállapot). Érvényesül az indirekt irányítás, az egymás segítése is. Mint a jó termőföld, döcögős, göröngyös út ez.

Kertünk, a külső és belső természetünk sajátos tükre. Varázserő lakozik benne. Tetszik. Próbára teszi a türelmünket, erőnket, ügyességünket és az akaratunkat.

A nevelésnek olyan komplex formája ez, amely akkor is működik a gyerekekben, amikor a “tanodások” nincsenek jelen. Többdimenziós tanulás, biológiai sokszínűség, közösségi tér, gyakorlati fenntarthatóság, közös felelősségvállalás és gondoskodás. Egy hely, ahol nemcsak növényeket nevelünk, hanem kapcsolatokat is, a természettel és egymással. Amit a kertben élünk meg, egy életen át elkísér bennünket. Felbecsülhetetlen érték.