Olvasás, írás, számolás…

Ha csak egyetlen eszközt vihetnék egy lakatlan szigetre, amivel az olvasást taníthatom???

Amennyiben kellően homokos a partja ennek a szigetnek, nyilván az ujjamon kívül más nagyon nem is kell. Kavicsokból kicsit tovább tart kirakni a betűket, és ha se ez, se az nincsen azon a szigeten, akkor csak akad valami termés, vagy legalább levél, csiga, kagyló… aprógally…amivel próbálkozhatunk. Szóval kell az eszünk, a szemünk, könnyebb, ha a fülünk is a helyén a van, nagyon nagy szerencse ha a beszédszerveinkre is támaszkodhatunk… és mondjuk az ujjunk. Ha azonban van még egy laptop és egy napelemes töltő még valahol a partra vetődve mellettünk….nahh akkor aztán már igazán semmi másra nincs ezeken kívül szükség, mint a VARÁZSBETŰ programcsaládra. Ezt mindenkinek, aki az olvasás, az írás vagy a számolás lakatlan szigetére vetődött és elveszettnek, olykor eszköztelennek érzi magát a barátságtalannak tűnő, idegen tájon, bátran és nagy-nagy szeretettel ajánlom.

A bevezetőből bizonyára kiderült, hogy mélyen hiszek abban, hogy a betűk világában való jártasságot bárhogy meg lehet szerezni, ha az ember szomjazza az olvasás és írás képességét. Bárhol és bárhogyan. Mégis sokan és egyre többen küzdenek valamilyen nehézséggel az olvasás és számolás terén.
Sokszor a legjobb, ha úgy gondolunk ezekre, hogy gyakorlat teszi a mestert. Mégpedig amolyan igazi, gyakorlatias dolgokban szerzett gyakorlat. Nagymamám a szemüvegére panaszkodott, ezért kellett felolvasnom a rádió és tv újságot neki, valahányszor csak együtt töltöttünk egy kis időt. Sokszor azt is ki kellett számolnom, hogy egy-egy érdekes műsor hány óra vagy hány perc múlva kezdődik, mert szegény az órát sem látta ám jól. Anyukámnak kulimájszos” volt a keze főzés-sütés közben, ezért kellett felolvasnom a recepteket neki. Néha még ki is kellett mérnem a dolgokat, kiszámolni a kétszeres, másfélszeres adagokat. Apukámnak az újsághirdetéseket kellett délben felolvasni, ebéd utáni pihenőben, amikor a szemét is pihentetni akarta. Sokszor még azt is ki kellett számolnom, egy- egy hirdetésben szereplő dolog mennyivel olcsóbb, vagy drágább más dolgoknál vagy, hogy hány napja is adták fel a hirdetést…. Néhány év múlva, amikor már igen jól ment az olvasás, azt kellett észrevennem, hogy nagymamám ismét jól lát ugyanazzal a szemüveggel, anyukám fejből tudja a recepteket és apukám déli pihenőben a legszívesebben maga böngészi kedvenc hirdetéseit.
Soha ne áruljátok el senkinek, de ilyen turpisságokat gyakran mi is elkövetünk kezdő olvasókkal és számolókkal, ha nem is a hirdetéseket vagy recepteket, de ezer apró dolgot lehet elolvasni, leírni, vagy kiszámolni úgy, hogy az ember mégcsak észre sem veszi, hogy ezeket a tudományokat gyakorolja.

A tanodában a legkedvesebbek mind közül a mozgáskotta elemek, naplók, tablók,
plakátok, titkos és nem titkos üzenetek és természetesen a társasjátékokból is jónéhány. Ezekről írtunk már és írunk is még azt hiszem, hiszen nagyon fontos szerepet töltenek be tanodai mindennapjainkban. A mozgáson, érzékszerveken, érzelmeken keresztül is hatnak.

Hogy miért vinném mégis a VARÁZSBETŰT ha csak egyet választhatok a tanodai eszközök közül?

Mert van, hogy az olvasásban, írásban, vagy a számolásban való elakadás valahol mélyebben van, valami rejtettebb rétegben. Valami akadályt át kell törni ahhoz, hogy hozzáférhessen az ember ahhoz a gyakorlathoz, amely másoknak egy idő után könnyű és magától értetődő. Arra is szükség van, hogy felismerjük, melyik ez a réteg vagy melyek ezek a rétegek, milyen típusúak az elakadások.
Sok hiányzás az iskola kezdő szakaszában, amire aztán sok megfelelési vágy, stressz és rossz élmény pakolódott?
Hallási vagy látási problémák amelyek csak későn sokszor nagyon későn derülnek ki egyáltalán, mert a jóképességű gyerekek nagyon sokáig nagyon ügyesen kompenzálnak memóriájuk, logikai képességeik által…. vagy épp a túl virgonc vagy túlzottan ellenkező viselkedés az, ami eltakarja ezeket a bajokat… az osztály többsége pedig halad szélsebesen így egyre több és több a lemaradás, a kudarc
és az elkeseredés. Artikulációs zavar, beszédhiba, ami nemcsak egy határmenti kistelepülésen marad sokszor ellátatlanul az óvodás években… de itt szinte biztosan.
Ezek azok az okok, amik könnyebben kiderülnek, amik nyilvánvalóbbak. De sokszor kell a nyelvi tudatosságot edzeni, ha magával az érzékszervvel nincs is baj, de hallásban való vagy a látásban való „jártassággal’ az észleléssel, vagyis annak feldolgozásával, amit hallunk vagy látunk, lehetnek.
Ahogy a nyelvi „mutatványokban” is jártasságot kell szereznie még idejekorán a gyerekeknek. A fonológiai tudatosság terén , a hangzók, szótagok, rímek összerakásában, bontásában, cseréjében, azonosítgatásában.
Jó, ha a rövidtávú memória támogatja mindezt. Jó, ha a hosszú távú memóriában sok és egyre több szó ismerete is megbújik, de ahhoz is utat kell találni, hogy ezeket hogyan is hívjuk elő.

Ezeken kívül is lehetnek olyan neurológiai faktorok, amelyek már jóval ritkábban jelennek meg, de felismerésük szükséges a megfelelő tanítási módszerek beazonosításához. A valódi ,vagy „mély diszlexia” vagy mély diszkalkulia hátterében olyan veleszületett okok húzódnak, amelyekre érdemes úgy gondolni, mint a veleszületett látás vagy halláskárosodásra. Az olvasás vagy számolás nehézségeit szuper digitális eszközökkel lehet ma már kompenzálni, ahogy szemüveg vagy hallóka segíti azokat, akiknek arra van szükségük. Mindamellett, hogy törekszünk annak tanítására is, hogy hogyan boldoguljanak, ha ezek az eszközök nem állnak rendelkezésre vagy meghibásodnak.
Ha beazonosítottuk az okokat, már könnyebb megtalálni a leghatékonyabb gyakorlási módokat.
Eljutni az olvasási és számolási képességeknek azon legkisebb egységeihez, amik épek és újra-, akár egy másik úton felépíteni az egészet. Ha a felsorolt okokat figyelmen kívül hagyva, egyszerűen csak gyakorlást, még több és még több olvasást/számolást/írást várunk a gyerekektől, az olyan, mint ha egy hiányos jenga-torony tetejére pakoljuk ugyanazokat az építőelemeket ,ugyanúgy. Az egész még össze is dőlhet. De stabil tornyot úgy nem építhetünk, ez biztos.

Nagyon sok trükkös eszközt készítettek és készítenek mind a mai napig a logopédusok, hogy a szokatlan elakadásokat még szokatlanabb módokon orvosolják. Hálás szívvel gondolok minden gyógypedagógusra, aki ezen az úton előttünk járt, és hálásan mindazokra, akik lehetővé tették, hogy mindezen eszközök egyetlen laptop egyetlen kis ablakában megnyíljanak. Rendszerezetten, átláthatóan, az elvégzett feladatok pedig minden egyes gyerekre visszakereshetően. Ez a szoftvercsalád ezeknek a feladatoknak olyan összegyűjtött tárháza, ahol lépésről lépésre haladhatunk, azon a színtéren, és azon a nehézségi fokozaton, ahol az adott gyermeknek szüksége van rá. Szinte minden nap használjuk.

Akartam írni arról, hogy mely feladatok a személyes kedvenceim és melyek a gyerekek kedvencei, ez a kettő azért nem mindig esik egybe ….ám hosszúra sikeredett most az olvasási zavarok általános számbavétele. Szóval a kedvenc tanodai feladatok ismertetése még várat magára, „ megírására egy
másik alkalommal kerül majd sor…” Addig is, ha valaki még ennél is többet olvasna az olvasási nehézségekkel kapcsolatban, szeretettel ajánlom a programot fejlesztő logopédus-informatikus házaspár összegyűjtött szakirodalmi anyagát, illetve magát a programot ismertető honlapjukat is.

https://varazsbetu.hu/cikk/szakirodalom