Emlékek, amiket jó újranézni
három nap egy esztendő….
Amikor megérkeztem, ezzel a gondolattal kezdtem első blog bejelentkezésemet a tanodából. Az első itt töltött hónapokban úgy éreztem, három nap alatt egy egész esztendőnyi dolog történik a tanodában. Annyi munka, de főként annyi érzelem, annyi gondolat, annyi elköteleződés, ami másnak tán egy egész esztendőre való.
Most 2025. december 30-át írunk. Még egy nap és ennek az évnek itt a vége. … és ha ezt kimondom, olyan mintha csak pár napja lett volna, hogy egyáltalán elkezdődött.
Ti is ismeritek az óráknak tűnő perceket… egy iskolai felelés előtt, vagy a hideg buszmegállóban…de így van ez fordítva is.
Sok-sok nap, sok-sok óra szinte percként tűnik tova, annyira jó volt veletek!
Most arra vállalkoztunk ,hogy mind az öten kiválasztunk néhány képet, gondolatot és érzést, amivel felidézzük, mit jelentett számunkra ez az év, hogy megállíthassuk kicsit az időt. Azokat a jó napokat, jó órákat, jó perceket amiket egymásnak adhattunk.
Anita
Vivien:
Toldon a naplementének olyan, mintha minden évszakban más-más üzenete lenne. Gyakran csak az udvarról, autóból vagy a tanoda ablakából szemléltük, de sokszor együtt kisétáltunk a határba a gyerekekkel, hogy közelebbről is szemtanúi legyünk. Valahol mindig szentimentálisan ragaszkodtam ezekhez a naplementékhez
A nomád tábor teljes egészében az egyik legkedvesebb nyári táborom volt a 2025-ös évben, talán az összes többi korábbi évet összevetve is. A közös főzés a toldi fiúkkal és lányokkal, a sátorozás, a kinti nomád programok, a tábordal megírása és a „törzsek” megalakítása és ami a képen szerepel, a közös gyalogtúra a „közeli” a Kecskés tóhoz.
Mesés délután a régi focipályán. Az online mesékből kilépve nyáron élőben is mesélhettünk. Több toldi család is megjelent ezen a programon, sokat beszélgettünk és persze minden kis és nagyobb kézbe is került egy-egy könyvecske, ami olvasásra, lapozgatásra és még több csacsogásra hívta az olvasóit. Dinnyét ettünk, körjátékokat játszottunk és persze egy kicsit még fociztunk is a régi pálya emlékékre.
Különleges jógás események. Volt napindító, nappal együtt ébredező tábori jóga és persze itt volt a nyári kutyás jógánk is. A fotón egy nagyon kedves duó.
Tanoda tavasszal. Emlékszem az év ezen időszakában is igazán izgő-mozgó volt a tanoda, mindig jó volt megérkezni a pitypangos udvarra. Sokat „bogarásztunk” és örültünk neki, hogy végre még több időt tudunk kint tölteni a szabadban. Együtt.
Csenge:
Egy izgalmas kezdeményezésbe vágtunk bele a toldi lányokkal, asszonyokkal. November közepétől kezdve egy cigánytáncot tanultunk meg közösen, amit a toldi karácsonyi műsoron adtunk elő. Megérte a fáradtságos munka, hiszen nagyon nagy tapsot kaptunk a közönségtől és vissza is tapsolták a táncot így kétszer adtuk elő.
Az évben folyamatosan zajlottak a legkisebbek fejlesztései a tanodában. Az anyukák és a 0-3 év közötti gyerekek egyéni, illetve csoportos fejlesztésekre érkeznek fel a tanodába. Ezek az alkalmak igen jó hangulatban szoktak telni, sokat játszunk, kacagunk, mókázunk jókat beszélgetünk az anyukákkal.
Mozgásfejlesztés is minden hónapban volt. Betti a gyógytornász játékos módon méri fel a kicsik mozgásfejlődését. Jó tanácsokkal látja el az anyukákat, hogy otthoni körülmények között is, hogyan tudnak még jobban fejlődni a gyermekek.
A legújabb program elemünk az évben a zenebölcsi volt. Ezeken az alkalmakon sok új mondókát, gyermekdalt megtanulhattak az anyukák és babák és a gyermekek ritmusérzéke, zenei hallása is észrevétlenül fejlődik.
Lili:
Úgy érzem a tanoda blogban sok olyan történésről beszámoltunk évközben, ami kulcsfontosságú volt a tanoda életében. Ezért inkább az együttlétünknek hangulatát szeretném megjeleníteni. Amikor a közös élményekkel egymást kölcsönösen töltöttük a gyerekekkel.
Anna:
Fények, nevetés és ünnepi várakozás egy téli estén
A fotó megragadja egy adventi este varázsát Nagyvárad nyüzsgő főterén, valamint a lelassulás érzését is a zaklatott hétköznapok után. Emlékezetes este marad számomra, amikor a hideg ellenére mindannyian egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz és az ünnephez.
Gyermeki kíváncsiság beszoktatás idején
A jelenet számomra egyszerre játékos és sokatmondó. A november itt nem szürke és rideg, hanem lassú és csendes. Megállunk egy pillanatra, figyelünk és értékeljük az apró pillanatokat.
Pillanat a tanoda felújítása közben
Vannak pillanatok, amelyeket nem lehet megtervezni. A fal még nem készült el, a rend messze van, de a hangulat annál inkább a helyén. Felszabadult, őszinte és emberi, amikor a munka megáll, teret ad a nevetésnek. Benne van az összefogás, az elhivatottság és az a csapatmunka, ami a tanodai mindennapokat is jellemezte.
A magültetés
… különleges tevékenység. Türelemre tanít. Kincs, a gyors visszajelzéshez szokott világban. Ez a fotó nemcsak egy pillanatot örökít meg, hanem egy folyamat kezdetét. Hamarosan megjelennek az első hajtások, levelek, virágok, termések. Közben a srácok gazdagodnak sikerélménnyel, tudással, emlékekkel. Talán évekkel később eszükbe jut, amikor elültettek valamit – a földben és önmagukban is.
Az építés szimbolikája
Á. épít határozott mozdulatokkal, koncentráltan, mégis könnyedséggel. M. minden mozdulatára figyel, követi a példát, jegyzi a technikát és az apró trükköket. Ez a pillanat sokkal több, mint egyszerű barkácsolás. Á. saját házat épít önállóságból és identitásból. M. jelenléte azt mutatja, hogy a tanulás, a fejlődés, az értékek átadása generációról generációra történik. Az építés is – akár ház, akár jellem – türelemmel és figyelemmel történik.
Anita:
Megpróbáltuk megmutatni a világ sok csodáját a tanoda falai között.
Néha pedig mi magunk mentünk világgá, hogy csodákat lássunk.
Képzeletben messzi tengerekre hajóztunk…… vagy a Nap és a Hold fiaiként, csillagokként táncolhattunk.
Szerettem, amikor együtt tanultunk és azt is, amikor együtt kirándultunk.
De a legjobban talán azt szerettem, amikor a tábori napok elején és végén egy-egy nagy közös körbe gyűltünk mindig és megtanultuk meghallgatni egymást.
Boldog új évet kívánunk Tanoda!
