Régi-új vitaklub

Ahogyan az korábban megjelent már a tanoda blogon, 2022 januárjában indult el a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány Egy hajóban evezünk programja, melynek kezdetektől fogva résztvevője a tanoda. A vitaklub a középiskolásokkal indult eleinte, azóta kibővült a 11. életévüket betöltött felsősökkel és az új tanodapedagógusokkal is természetesen. A héten került megrendezésre az első idei tanévi vitaklub a régi és az új vitázókkal. Mivel a csapat egy része már vett részt vitatáborban és vitanapokon, míg a többieknek ez volt az első DIA-s alkalom, ezért az esemény fókuszában az ismerkedés, csapatépítés és a vitaklubos identitás kialakítása, véleménynyilvánítás gyakorlása állt.

Elsőként mi, újonnan csatlakozó vitaklubosok  (Lili és Vivien) írnánk le, milyen volt az első vitaklub élményünk, aztán a „régi motorosok” (Julcsi és Tami) reflektálnának arra, hogy látják a csoport jelenlegi összetételét, ők hogy élték meg az új közegben a foglalkozást.

Vivien

A jégtörő feladatról pont lemaradtam, azonban mire megérkeztem a második feladatnál már mindenki zizegett, szóval látszólag igenis hatásos volt! Az ezt követő “Hova állsz?” feladatnál mindenkinek két dolog közül kellett választania és aszerint csoportba állniuk, így megtudhattam a gyerekektől, hogy szinte mindenki a TikTokot részesíti előnyben a YouTube-al szemben, a tévében jelenleg a szappanoperák hódítanak inkább és hogy dámában szeretik leginkább elverni a gyerekek a pedagógusokat. 

A következő feladat a véleményvonal volt, amelynél az idősebb, határozott lányok különös érzékkel használták a “nők jogai!!!!” kifejezést, egyeseknél pedig különösen érződik a korábbi vitaklubos alkalmak hatása, leginkább az érvek használatakor, esetek megbeszélésekor. Az este alatt azt hiszem itt volt leginkább megfigyelhető, hogy azért vannak súrlódások a vélemények között, így szerintem ez volt a legizgibb rész. 

Mindezek után jobban megismerkedtünk a “vita” fogalmával, hiszen Tami és Julcsi igazi brainstorming-ot indított a két kialakított csapat között. A lezárás előtt azonban volt még egy nagyon izgalmas, és egyesek számára különösen izzasztó feladatunk, a Marshmallow challenge. Nagyon büszke voltam a kis csapatomra különösen azért mert mindenki egyformán kivette benne a részét, egyik leányzó  stabilizálta az egész tészta tornyot (így végül büszkén meg is ette a tetején lévő kis pillecukrot), s a másik kis hölgy végig asszisztált ragasztó tépkedéssel, csapatunk erejében lévő fiú tagja miután véletlenül eltört egy tésztát alig mert hozzányúlni az egészhez, de nagyon drukkolt és idegeskedett helyettünk is, én pedig igyekeztem kivenni a részem a nyugtatásban és az építésben is! 

Itt a kis csapat, itt a magas torony! 

Lili

A gyerekek szokásosabbnál motiváltabbnak tűntek, amikor hallottak a vendégek érkezéséről és a vitaklub újbóli megrendezéséről. Volt olyan, aki otthonról a tanodáig futva érkezett. Az alkalom bemelegítésekkel kezdődött az elején még “egyszerűbb” feladatok voltak, mint az állásfoglalás, a végére viszont a gyerekek saját maguktól ötleteltek fogalmaztak meg gondolatokat arról, hogy mi számít vitának. Az új tagok használtak érveket de még nem olyan tudatosan mint azok, akik korábban megjárták a vitatábort. Nagyon érdekes volt látni, hogy a két csoport hol tart most és izgalmas volt kipróbálni saját magamat is a feladatokban. Amikor ellenkező állásponton lévővel beszélgettem, sok jó szempontot tudtak mondani, amiért ezeket választották és nekem is sikerült meggyőzni őket olyan érvekkel, amikre ők nem gondoltak. Kíváncsian várom, hogy milyen irányba tudunk elindulni az új tagokkal és milyen klub hangulat fog kialakulni a jövőben. Ezen a foglalkozáson sok olyan elem jelent meg, amiket egyetemen gyakran emeltünk be kurzusokon, de a tanodában a foglalkozásaimon még nem fordultak elő ezért jól felelevenítette a régi tudásom és inspirált a következő hetekre.

Tami

Egyszerűen csak irtó jó volt. Lent lenni Toldon már eleve, de az is, hogy összegyűltünk és ennyien lettünk egy vitaklubra. Nyolc gyerek és öt felnőtt tényleg elég nagy nyüzsgésben létezett, játszott, vitázott, ez most mégis más volt kicsit, mint amikor tavaly próbálkoztunk ezzel a korosztállyal. Meg kellett dolgozni a figyelemért, egymás meghallgatásáért, de most inkább azért, mert szinte mindenki eléggé bevonódott. Izgalmas az új csapat, látszódott egy kis komolyság vagy megfontoltság néhányakon, főleg a nyári táborozókon, többen árnyaltabban tudták már kifejezni, amit gondolnak. A véleményvonalnál azért még gyakran inkább a két véglet létezett, de főként a fiú-lány témákban azért így is nagyon izgalmas érvkezdeményeket hoztak többen is. Jó volt lányoktól és fiúktól is hallani olyanokat, hogy hadd döntsék el a lányok, hogy mik akarnak lenni vagy hogy egy ovis gyereknek jó lenne férfi példát is látni. Azért végig a vitával való barátkozás vonalán mozogtak még, jött sok-sok vélemény és állítás, bizonyítékokat vagy magyarázatokat kevéssé hoztak hozzájuk. De épp ez volt most a cél, mármint a barátkozás. Elkezdeni ezt a régiekkel és újakkal, jó témát, motivációkat találni és megtenni az első lépéseket a vitaklubos csapattá alakulásban. Ami elég jól sikerült így elsőre, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a Marshmallow challenge-nél – ha csak néhány másodpercre is, de – végül minden kis csapat tornya megállt!

Julcsi

Talán csak egyszer volt olyan, hogy  ennyi embernek szólt a vitaklub, mint ami az idei elsőn. És még az összes potenciális résztvevő el sem jött! Minden esetre sokszor küzdöttünk azzal korábban, hogy egy-egy gyakorlat nagyobb létszámmal lenne jobb vagy egyáltalán kivitelezhető és most úgy néz ki nem lesz ezzel probléma, mert az új csapatnál résztvevőkben és lelkesedésben sincs hiány. Jó hangulatú, zizis, de minőségi volt ez az első alkalom, öröm volt vezetni vagy megfigyelni a gyerekeket, felnőtteket. Nagyon izgalmas a csapat, sok kihívással és lehetőséggel, nagyon drukkolok a folytatásnak. Amennyire nehéz volt belerázódni a vitázás műfajába, annyira nehéz most kicsit kirázódni belőle, de jó érzés Lilinek és Viviennek átadni a munkát, mert az tuti, hogy jó dolog fog kisülni belőle.