Nagyjából véget ért az első hónap. Úgy érezzük, hogy körülbelül ott tartunk, ahol ennyi idő után tartani lehet. A munka elkezdődött, hétről-hétre vannak előrelépések, pontosan látjuk a feladatainkat.

Az utolsó héten megduplázódott azoknak a száma, akikkel el tudtuk kezdeni a személyes foglalkozásokat. Reagáltunk arra, hogy a gyerekek később érkeznek vissza az iskolából, alkalmazkodtunk az új helyzethez. Ez annyira jól sikerült, hogy sokszor úgy láttuk, hogy elférne még egy-két önkéntes. Többek között ezek azok a szituációk, amikor nagyon jól jönne az online támogatás. Szerencsére ennek előkészítése is megkezdődött, rövidesen elindulhat néhány gyerekkel, akikről azt gondoljuk, hogy már most kellően motiváltak, és a módszertan elemzéséhez, alakításához nagyon sok segítséget nyújthatnak majd.

Jó érzés, hogy olyan családokhoz és gyerekekhez is eljutunk, akik az eddigi keretek között ritkán vagy egyáltalán nem jöttek hozzánk. Bár még mindig nem tudja mindenki, hogy mit és miért csinálunk pontosan, sokan kérik a segítséget: kisebbeknél a szülők, idősebbeknél ők maguk. Úgy tűnik, hogy kezd alakulni valamiféle ritmus, rendszer, amire óriási szükség van. Bár még mindig vannak, akikért el kell menni, de néhányan már pontosan érkeznek a megbeszélt időpontra, ami egy nagyon fontos motívum.

Már nagyon készülünk az őszi szünetre, ahol újra gyerekzsivajban dolgozhatunk, de kezdjük megszeretni ezt a csöndesebb, személyre szabottabb munkát is. És nagyon jó látni, hogy akikkel folyamatosan tudunk foglalkozni, már ilyen rövid idő után is a fejlődés jeleit mutatják. Mind korosztályi, mind tantárgyi szempontból nagyon heterogén a munka, amihez óriási segítség, hogy sokfélék vagyunk, és akad az önkéntesek között olyan, aki fizikát, matekot tanul középiskolásokkal, ugyanakkor az iskola első heteit élő kicsikkel is érdemben tudunk foglalkozni.

Az őszi szünetre való felkészüléshez kapcsolódik az is, hogy lent volt velünk színházi rendezőnk, Pisti is. Megismerkedett a környezettel, a gyerekekkel így igazán izgatottan várjuk, hogy mit hoz ki a gyerekekből, ha nekiesnek egy színdarabnak. A nyár folyamán többek között azért kezdtünk a drámajátékokkal foglalkozni, hogy ebbe az irányba is el tudjunk mozdulni. Persze a drámajátékok célja nem színészek nevelése, de a különböző szituációk megélése jól alapozhat egy összetettebb munkát is, miközben sokaknál nem ez lesz a kimenet.

A tanulás mellett jutott idő a társasjátékokra is. A mostani sajátosságokból kifolyólag a kétszemélyes logikai és absztrakt játékok (Kalaha, Száguldó robotok), amik gyakoribbak, de egy Typo és egy Medici parti is belefért a hétbe.

A hetet egy remek szülinap zárta, egy éves lett egy kislány és a család minket is meghívott. Talán nem kell magyarázni, hogy egy közösségben ez mennyire fontos, éppen ezért mennyire megtisztelő. És a torta is finom volt!

Tami, Máté

ui.: Ez a bejegyzés egyébként egy vásáron íródik, ahol többek között a Szuno termékei is megvásárolhatóak. Érdemes elnézni az Átriumba, a budapesti Margit körúton!

  •  

Hozzászólás írása