Beszélgetőkör

A táborokat megelőző csapatépítő hétvégén megfogalmazódott az igényt arra, hogy lehetőséget teremtsünk a gyerekeknek a beszélgetésre, a kommunikáció fejlesztésére. Azért merült fel ez az ötlet, mert azt láttuk, hogy gyakran nehezen fejezik ki magukat, nem maradnak sokáig benne egy beszélgetésben, és feladatunknak éreztük, hogy ezzel foglalkozzunk. Három fejlesztendő területet jelöltünk meg célként: a kommunikációs és szociális kompetenciák, illetve az önkifejezési készség fejlesztését, egy-egy témán belül pedig a látókör tágítását.

Az első terület pedagógiai célja az, hogy odafigyeljenek egymásra és végighallgassák egymást, hogy visszakérdezzenek és reagáljanak, kérdéseket intézzenek a másikhoz, és akár csoportos beszélgetésekben is benne maradjanak. Az önkifejezési készség fejlesztésénél arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a gyerekek saját érzéseiket, gondolataikat koherensen meg tudják fogalmazni egy-egy témakörhöz kapcsolódóan. A témákhoz kötődő látókör tágítása alatt pedig azt értjük, hogy a korcsoportot érintő problémakörökhöz kapcsolódási pontokat keresünk, a kérdéseket több szemszögből, több módszerrel közelítjük meg.

Ahogy korábban már írtunk róla, a mostani nyárra azt tűztük ki célnak, hogy elinduljanak ezek a foglalkozások, minden héten 2-3 alkalommal; felmérjük a gyerekek igényeit; és kidolgozzunk egy ívet a témáknak. Célcsoportnak egyelőre a 13 éven felülieket választottuk, de később szeretnénk a kisebbeket is bevonni.

A nyár témái változóak voltak, és több-kevesebb sikerrel vittük őket végig egy-egy táboron. Bár az első héten az ismerkedésre helyeztük a hangsúlyt, előkerült a szerelem, a barátság, az iskola és a bandázás, a politika és különböző társadalmi csoportok kérdése is. A második tábor fő témája terv szerint a barátság lett volna, de végül csak az első alkalmon volt erről szó. Nem tudjuk, hogy a témaválasztás nem volt megfelelő, vagy a téma kötöttsége, esetleg a feldolgozás és a kapcsolódási pontok nem voltak eléggé izgalmasak a gyerekek számára. Ezek miatt viszont úgy döntöttünk, a második foglalkozásra kisfilmekkel készülünk, hogy ők választhassák ki, miről legyen szó. A harmadik tábor struktúrája kicsit kilógott a sorból – megpróbáltuk bevonni a gyerekeket az új tanév rendszerének kialakításába. Megkérdeztük őket a házirendről, a mentorrendszerről és a beszélgetőkör további témáiról. Utóbbi azért volt fontos, mert a témakörökkel kapcsolatban azt láttuk, hogy ami érdekli őket, abba nagyon könnyen belelendülnek, szívesen megosztják a gondolataikat és saját tapasztalataikat. A félév alkalmait ezért az aktuális érdeklődési körükhöz szeretnénk igazítani.

Módszereink között szerepeltek drámapedagógiai ismerkedős játékok, páros interjúk, szituációs játékok, forráselemzés (képek, zenék, filmek), körkérdések, léghajó, nagycsoportos beszélgetések irányító kérdésekkel, brainstormingból fogalomtérkép készítése. Azt tapasztaltuk, hogy a páros és kiscsoportos beszélgetések jobban működtek, mint amikor az egész csoportnak tettünk fel egy kérdést. A drámapedagógiai módszerek közül nagy sikert arattak az ismerkedős játékok, míg a szituációs játékokból nagyon hamar kivonultak a gyerekek, kényelmetlenül érezték magukat, és nem vagy csak nehezen tudtak belehelyezkedni a szerepekbe.

A forrásokkal kapcsolatban azt láttuk, hogy a zenék és a filmek jó kiindulópontok, és igényük van arra, hogy ők behozhassák a csoportba a számukra fontos videókat és dalokat, illetve hogy mi új, számukra ismeretlen elemeket hozzunk. Ezt amiatt is gondoljuk, mert az egyik alkalmat terveink szerint egy Éjjel-nappal Budapest részletre építettük volna fel. Erről az önkéntes csoportban hosszabb érvelések folytak, mert úgy véltük, hogy mivel a gyerekek szeretik, ezért sikeressé teheti a beszélgetést, és a programnak is jó hírt kölcsönözhet a körükben. Másrészről viszont nem gondoltuk megfelelő oktatási eszköznek, de végül arra jutottunk, hogy érdemes lenne róla beszélgetni a srácokkal, hátha könnyebben tudnak hozzá kapcsolódni. Végül abszolút nem haraptak rá a foglalkozáson, azt mondták, hogy unalmas, erről egyébként is beszélnek maguk között, és hogy tőlünk új dolgokat várnak. Az írás-olvasásról pedig azt gondoltuk, nem lesz vonzó, mégis nagyon sikeres volt, amikor papíron rögzítettünk kulcsfogalmakat – ezekre később is könnyebben tudtunk visszatérni.

A videókon és a zenéken kívül képekkel is szeretnénk dolgozni a továbbiakban, mivel azonban csak egyszer próbáltuk forrásként használni őket, ezzel kapcsolatban nem vonhatunk le mélyebb következtetéseket. Nekünk is és a gyerekeknek is új tapasztalat volt ez a program. Sok mindent kipróbáltunk, sok minden működött, és vannak olyan módszerek, amiket még alakítanunk kell, de nem szeretnénk ezeket sem elengedni.

A nyár tapasztalatai alapvetően azt mutatják, hogy szükség van erre a programra, élvezik, szívesen jönnek a gyerekek, és közülünk is néhányaknak a szíve csücske lett a beszélgetőkör. Ezzel együtt természetesen számos területen fejlődni szeretnénk. Fontos odafigyelnünk például az időkorlátra – volt, hogy egy-egy feladat esetében nem találtuk meg a megfelelő lezárási pontot, és olyan is, amikor túl hosszúra nyúlt a foglalkozás. Igyekszünk figyelni arra, hogy jobban eltaláljuk, mikor legyen vége egy-egy gondolatmenetnek, mert nem jó, ha úgy ér véget egy alkalom, hogy közben sokat unatkoztak a gyerekek, és nem baj, ha maradnak bennük kérdések. Szeretnénk ezenkívül állandó, de változatos formát találni a nyitó- és záróköröknek. Terveink közt szerepel az is, hogy tartunk olyan alkalmat, amikor a fiúk és a lányok különválnak, illetve a kisebbeknek is szeretnénk lehetőséget biztosítani a beszélgetésre. Januárig öt foglalkozást tervezünk, melyek alapját a közösen kitalált témák képezik.

Bogi és Tami