Suliban, nálunk, otthon

Legyünk pozitívak. A héten megdupláztuk azoknak az online foglalkozásoknak a számát, amikor nem vagyunk jelen Toldon. Tehát volt kettő. Ötöt terveztünk, szóval az arány nem az igazi. Az egyik srác minden foglalkozáson megjelent, ami teljes siker, a másik srác egyiken sem, ami teljes kudarc. Hát így indul az év. Összességében persze nagyon sokat tanultunk, kezdünk belejönni a tervezésbe, szervezésbe. Tanulja a helyi segítő, a gyerek, mi is. Szóval minden egyre gördülékenyebb, de nincs semmi garancia arra, hogy a jövő hét jobb lesz. Meglátjuk. Az mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy a gyerekek továbbra sem elutasítóak, mindig megkérdezzük, hogy milyen volt, tetszett-e nekik így, és szerencsére szeretik, amire pedig a legjobb építeni. Szóval az első héten 1/1, a második héten 5/2, a jövő hét pedig 6/?, majd kiderül.

DSCN0062

Az eddig megtartott foglalkozások 40%-a online zajlott. Az előző tanévben is voltak jó pillanatok, de a 10%-ot sosem haladta meg az arány, a végeredmény pedig még ennél is jóval alacsonyabb volt. A tavaly a tapasztalatgyűjtés éve volt, ezt próbáljuk most kamatoztatni. Úgy vágtunk neki az évnek, hogy jó lenne, ha a foglalkozások legalább harmada online lenne, és most úgy tűnik, hogy erre van kapacitás a részünkről és hajlandóság a gyerekek részéről. Rajtunk kívül, akik Toldon voltunk, összesen hat önkéntes foglalkozott gyerekkel az elmúlt három napban, és még ketten ügyeletben voltak, szükség esetére. Mindez azt eredményezte, hogy a pénteki napon soha nem látott mennyiségben tudtunk tartalmas, egyéni foglalkozásokat tartani, amelyek többször is meghaladták a 60 percet. Mindezt délután, iskola után, elméletileg fáradt, dekoncentrált gyerekekkel.

Persze még mindig azok a foglalkozások vannak többségben, amelyeket a személyesen jelenlévők tartanak, és itt is akadnak sikerek bőven. Olyan dolgok fordulnak elő, amik még tavaly is ritkaságszámba mentek. Ilyen például, amikor valaki online tanulás után még maradna, mert van szorgalmi házija, vagy még ezt vagy azt is szeretne tanulni, nem pedig hazamenni, de most már akad olyan, aki azért jön, mert egy kettest akar kijavítani. De a héten talán az volt a legjobb élmény, amikor az egyik srác azt ecsetelte hazafelé, hogy ő akkor otthon még gyakorol, mert azt mondtuk neki, hogy akadozik picit az olvasása, és egyedül is bújnia kellene az olvasókönyvet. Szóval négyig suliban volt, utána jött hozzánk egy órát tanulni, aztán pedig ment haza gyakorolni. Nem rossz.

DSCN0048

A szombati nap kicsit csendesebbre sikeredett, de nagy örömünkre most nem maradt el a kicsik foglalkozása. Bár itt sem jelent meg mindenki, ketten eljöttek. Sok minden belefért a mai alkalomba: megmásztuk az ujjhegyeket, megismerkedtünk Paprikajancsival, nagyapóval és Maninkával, átváltoztattuk Jancsit paprikává, kiskirállyá és tulipánná, kivezettük kétszer a labirintusból, és végén még matekoztunk is egy kicsit. Olyan jól éreztük magunkat, hogy a gyerekek alig akartak hazamenni.

DSCN0076

A társasjáték estéket kicsit meg kell újítanunk, mert a Tichu és a Citadella akkora kedvencek lettek, hogy nem is tudunk mással játszani. Mondjuk ez a Citadella oldaláról nem is nagy gond, hiszen lehet variálni a karaktereket, illetve beraktuk az összes kiegészítő kerületet. Ez pedagógiai szempontból azt jelenti, hogy újabb értelmezendő szövegek jelentek meg a játékban. A fejlődés egyébként kézzelfogható: már nem passzolják oda az új kártyákat, hanem elolvassák, maximum egymástól veszik el és javítják az olvasási, értelmezési hibákat. Ehhez persze nem a gyakorlás az elsődleges kulcs, hanem az, hogy a játék nyelvezete, a játék világa közelebb került hozzájuk és a struktúrában jól el tudják helyezni az új lehetőségeket. Persze eközben talán szűnik a betűundor, talán fejlődik általában is a szövegértés. Mi nagyon bízunk benne.

Tanultunk új játékot is. A Shanghaien egy kétszemélyes legénységtoborzós játék és mivel kockákra épül, nagy benne a szerencse szerepe. Ettől persze nagyon izgalmas tud lenni, ráadásul két játékelem miatt sok döntést is meg kell hoznunk. Egyrészt minden körünkben két kockával dobunk és el kell dönteni, hogy melyiket használjuk fel, másrészt a játék végi pontozásban lévő csavar miatt különösen nem mindegy milyen kártyákat gyűjtünk. Ha valamilyen nemzetiségű tengerészből csak nekünk van, akkor minden tiszta, viszont ha nekünk van több, de van az ellenfélnek is, akkor a kör végén az ő pontjait kapjuk meg. Tehát hiába van 10 pontot érő sárga kártyánk, ha van egy egy pontos sárga kártyája az ellenfélnek is, akkor csak egy pontot kapunk. Pedig ha megszereztük volna előle azt az egyet, akkor 11 pontunk lenne. Egyelőre csak egy gyerekkel próbáltuk ki, de úgy tűnik működni fog. Fontos szerepet motivációs eszközként kaphat tanulás előtt, után, közben, amikor épp érezzük a helyét.

DSCN0043

Ahogy az előző bejegyzésben is írtuk, a Kaland Játék Kockázat könyvek szintén az olvasási motiváció és a szövegértés fejlesztésének eszközei lesznek. Múlt héten online játszottunk csak, most könyv formában hoztuk. Persze az online forma, a digitális világ, ami inkább az ő közegük, de amíg az iskola ilyen erősen épít a könyvformátumra, addig az is fontos tényező, hogy barátkozzanak a papíralapú kiadással is. Most egy hétre kölcsön is adtuk annak a srácnak, aki múlt héten legtöbbet játszott vele. Megmutattuk, hogy működik a könyv, és most kíváncsian várjuk a jövő hetet. Fogja olvasni? Használja egyáltalán? Rájön, hogy ebben könnyebb csalni? Odaadja valakinek, elszakítja? Igazából bármi lehet és ez valahol nagyon-nagyon izgalmas.

Tami, Máté

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!