Először az jutott eszünkbe erről a hétről, hogy ha valaki meg szeretne látogatni minket, hogy megnézze mit is csinálunk, hát biztosan nem ezt a pár napot mutogattuk volna. Aztán rájöttünk, hogy mégis, mert volt itt minden, ami csak előfordulhat, minden, ami az igazi nehézségekhez, kudarcokhoz kapcsolódik, egészen a legremekebb pillanatokig. Soroljuk!

A családi problémák sajnos nagyon meghatározzák, hogy mi fog működni és mi nem, a héten pedig éppen a magántanulóinkat érintették olyan események, amelyek miatt elmaradtak a hét első felére tervezett online foglalkozások. Az elmúlt hetekben arról írtunk, hogy milyen apró lépésekkel haladunk a kitűzött célok felé, de nem meglepő módon az, amit eddig felépítettünk, igen törékeny volt és pillanatok alatt eltűnt. Persze a jövő héten elkezdjük elölről, méghozzá a délutáni sávokat is aktivizálva, így iskolából visszatérő gyerekeket is várunk majd a gép előtt. A kísérleti szakasz véget ért, tudjuk mi működik, mi nem, megismertük a buktatók egy részét, de azt is, hogy jól dolgoznak a gyerekek ebben a közegben is.

Aztán csütörtökön és pénteken kicsit úgy tűnt, hogy a gyerekek lendülete úgy általában is fogyatkozik. Kevesebben jöttek, nem igazán jelentek meg a megbeszélt alkalommal, de az is igaz, hogy itt sem volt szerencsénk, mert az élet úgy hozta, hogy az első pillanatban  borult az órarend: az egyik családnak be kellett utaznia a gyerekekkel együtt a városba. És közben az eső is szakadt, kicsit mintha minket siratna az ég. Minden évben nehéz megélni a rossz idő közeledtét, mert nagyon rányomja a bélyegét az egész falu hangulatára: egyre hidegebb van és egyre hamarabb sötétedik.

Mindezek mellett az együttműködések is akadoztak, sok olyan szervezési gonddal találtuk szembe magunkat, amelyek nem annyira szokványosak, amelyek elkerülhetők lennének. És ahogy az lenni szokott, még a szerencse sem volt mindig velünk: az egyik önkéntesnél éppen akkor szökött meg a net, amikor érkeztek hozzá tanulni.

DSCN0177

Aztán a szombat éppen ellenkezőleg sült el. Hirtelen annyi gyerek került elő, hogy nem volt könnyű kezelni a helyzetet. Továbbra sem tudunk igazán rendszerben dolgozni, mert sokan vannak, akik váratlanul jelennek meg, akik másfél órával hamarabb jönnek, mert most van kedv, mert akkor már más dolguk van, vagy brmilyen indokkal. Elküldeni meg senkit nem lehet, hiszen egy gyerek motivációja nagyon tünékeny lehet, meg kell ragadni az alkalmakat. Szóval ma tumultus volt, jó sok improvizációval, amelyek persze a legtöbbször nagyon jól sülnek el. Jó példa erre, hogy két lányra épp tényleg nem tudtunk odafigyelni, mert ketten skypeoltak, egy valaki a gépnél dolgozott, a másik szobában meg négy apróságnak volt foglalkozás, úgyhogy az idősebbet megkértük, hogy írjon egyszerű összeadásokat a kisebbnek, segítsen, javítson, legyen kicsit tanító néni. Persze élvezték.

brenda_jázmin

Szakmai előrelépések is kötődnek azért a héthez: egyre jobban beindul az idegen nyelvi állapotfelmérés, a folyamatosan bővülő matematikai feladatsorok mellett pedig elkezdtek gyűlni a szövegértést fejlesztő munkalapok is. Ez pedig elengedhetetlen a gördülékeny munkához, amit most is nagyon éreztünk, hiszen mind online, mind offline pillanatok alatt, bármely korosztálynak elő tudunk kapni valamit. Valami hasznosat. És ez kincset ér olyan közegben, ahol nem mindig tudjuk, ki az, aki megérkezik hozzánk.

DSCN0146

Az elsősök foglalkozása nem a megszokott rendben zajlott, ugyanis kísérletet tettünk arra, hogy az egyik fiú öccsét is bevonjuk a csoportba, mert neki nagy bánata, hogy még óvodás és sosem jöhet hozzánk tanulni. A testvérpár jelenléte kibillentette a csoport megszokott egyensúlyát, így nem a terveink szerint alakultak a dolgok. Valószínűleg az első néhány alkalommal egy plusz segítővel lehetne őt igazán hatékonyan bevonni a csoportba.

A gyerekek felfokozott hangulatához igazodva néhányat ki kellett hagynunk az eredetileg tervezett feladatok, játékok közül, de azért most is beszélgettünk, babzsákoztunk, elmentünk egy (kitalált) őszi sétára, betakargattuk az összegyűjtött színes falevelekkel a fázós süniket, bogyókat gyűjtöttünk, amivel megtippeltük, hogy hány levélre lesz szüksége a süninknek, végül pedig mindenki elkészítette a maga szépséges faleveleit. Ez a végére maradt kézműves foglalkozásrész  volt az, ahol a leginkább koncentráltan, egymásra és a saját munkára is odafigyelve, megnyugodva tudtak dolgozni a gyerekek, így végül jó hangulatban zártuk ezt a délelőttöt is.

DSCN0159

Azért vannak olyan dolgok is, amikkel már nem kell küzdenünk: a késő délutáni társasozásra külön egyeztetés nélkül is időben érkezik a megszokott – és a játékok során egyre inkább összeszokott – társaság. Csütörtök estére a Tikalt választották, amiből egy igazán izgalmas játék kerekedett. Különböző taktikák feszültek egymásnak, miközben mindenki átgondoltan, nagy figyelemmel játszott, így méltó ellenfelei voltunk egymásnak. Örülünk, hogy megszerették a játékot, és hogy egyre jobban elmélyülnek benne, remélhetőleg sok hasonlóan feszült, mégis jó hangulatú játszmában lesz még részünk velük. Pénteken már nem volt ilyen egyértelmű a döntés, mert mindent akartak, új játékot tanulni, Tikalt játszani, aztán az új játékból egy visszavágót, de még Citadellázni is, mert az olyan régen volt már. Egyikre sem könnyű nemet mondani, de végül a sok kívánságból csak az új játék megtanulását valósítottuk meg. Ez nem más, mint a Tobago. A Tikalhoz hasonlóan itt is egy területet járunk be kincsek után kutatva, azonban a hasonló tematika ellenére egészen más logikát követel a játék. Itt térképelemek rakosgatásával határozzuk meg a kincs helyét. Bizonyos térképek azt mutatják, hogy melyik területeken lehet, mások pedig azt, hogy melyiken nem lehet, és ezek egymás mellé rakosgatásával folyamatosan szűkítjük a lehetséges lelőhelyeket, egészen az utolsó lehetőségig. A kincsekből aztán mindenki részesülhet, aki hozzájárult a megtalálásához. Egy játék után nem tudjuk még, hogy hosszabb távon mekkora sikere lesz a játéknak, de azt gondoljuk, hogy fontos gondolkodási struktúrákat mozgósít, amelyeknek hasznát láthatják iskolai feladatoknál, vagy az élet más területein is, így mindenképp elő fogjuk még venni.

Összességében tehát sok gyerek fordult meg nálunk a héten, csak nem úgy, csak nem azok, csak nem akkor, ahogy, akikkel, amikor terveztük, ami persze fel tudja őrölni az embert. Egyszer órákat vár, nem jön senki, máskor meg ott van egyszerre mindenki.  Szóval igen, mégiscsak ezt a hetet lehetne mutogatni, mert benne volt minden.

Például szervezeti együttműködés is. Lassan egy éve már, hogy elindult a Demokrácia iskolája projekt (DeMo), melynek egyik fontos eleme, hogy bepillantást nyerjünk a részvevő szervezetek munkájába. Ennek keretében az eddigi időszakban mi is több szervezethez ellátogattunk, és a tavaszi szünetben Toldra is sokan eljöttek. Csütörtökön pedig részt vettünk egy újabb szakmai napon, ahol beszéltünk erről az időszakról, a tapasztalatokról, a létrejövő együttműködésekről, a szervezetek változásairól, fejlődéséről is.

A szakmai napon a komplexitás kérdésében mélyültünk el: beszélgettünk a for-profit és a nonprofit szervezetek közti kapcsolatokról és különbségekről, hatékonyságról, más szervezetekkel és intézményekkel való együttműködésről, közösségfejlesztésről. Utóbbiakhoz az L. Ritók Nóra által bemutatott Igazgyöngy-modell adott kiindulási alapot.

A projekt hangsúlyos eleme az is, hogy a tapasztalatainkat, módszertanunkat összegyűjtsük és egy hamarosan beinduló szakmai blogon láthatóvá tegyük. Ehhez a csütörtökön megalakult munkacsoportok különféle leírásokat és anyagokat készítenek majd a következő néhány hónapban. Mi például a társasjáték-pedagógia területén vállaltunk munkacsoport-vezetői szerepet. Izgatottan várjuk az eredményeket.

És mindeközben pénteken az egyik önkéntesünk a Bagázshoz is ellátogatott, ugyanúgy a DeMo keretében és bízunk benne, hogy sok hasznos dolgot “lopott” számunkra.

Megírva ezt a bejegyzést, végiggondolva a hetet, jó végignézni rajta: ezerfelé voltunk, ki Toldon, ki szakmai tapasztalatcserén. És közben többen segítettek otthonról, online: foglalkozást tartva, feladatsorokat készítve, ügyelve, bárhogy. Jó, hogy ennyien vagyunk, köszi!

Eszter, Tami,  Máté

  •  

Trackback/Pingback

  1. Mesés | Ped2.hu - […] napok vannak mögöttünk. Múlt héten arról írtunk, hogy valahogy semmi nem jött össze, de ezen a héten egyszerűen minden probléma…

Hozzászólás írása