Képben
A tanodában végre élesben is kipróbáltunk a szövegértés képzés után készült feladatsorok közül néhányat. Ezek segítségével tanítottunk meg egy új játékot két lánynak, akik először egymástól függetlenül elolvasták a játék leírását, megoldották a hozzá kapcsolódó feladatokat, majd zárásként, a szabályok ismeretében össze is mérték a tudásukat egy (aztán pedig még egy) Traverse-partiban. Örömünkben el is készítettük a következő társasos feladatlapot, legközelebb a Blokust szeretnénk ilyen módon megtanítani, de gondolkodunk a többi hasonlóan egyszerű módon elsajátítható, kevés szabállyal rendelkező, kétszemélyes játék feldolgozásán is.
Más jó tapasztalataink is voltak. Az egyik lány útközben még azt bizonygatta, hogy ő aztán nem fog tanulni, mégis sikerült felkeltenünk az érdeklődését a neki szánt olvasnivalóval, így indulás előtt már arról mesélt, hogy mit fog csinálni, ha legközelebb madárfiókát talál – természetesen az olvasottak alapján. Sok múlhat egy jó témán, de nem akarunk mindig mi dönteni. Egy nyolcadikos srác maga választhatott két feladatlap közül, és az őt érdeklőt végig is csinálta, pedig őt a legtöbbször csak kártya- vagy társasjátékok apropóján tudjuk rávenni az olvasásra. Ami szintén nem utolsó dolog, de azért szeretnénk másra is motiválni.
Korábban is fontosnak tartottuk, hogy a gyerekek egyéni érdeklődéséhez illő szövegeket találjunk, de a képzésen átgondolt szempontok szerint mostmár jóval tudatosabban figyelünk a feladatválasztásra és az utasítások megfogalmazására is. Az eddigiekből úgy tűnik, sikerült valami nagyon jót alkotnunk az elméletben megtanultak és a toldi gyerekek ismeretéből. Arról nem is beszélve, hogy az egész projektelem új lendületet kapott.
Persze nem csak olvastunk, kísérleteztünk is: lufit varázsoltunk egy üvegbe némi tűz segítségével.
De a kis elsőseinkkel sem maradt el a foglalkozás, újra teljes létszámnak örülhettünk.
Sajnos a párhuzamos kirándulás miatt nem tudott minden disputa-tag eljönni pénteken, így kisebb létszámmal tartottuk meg a negyedik toldi disputafoglalkozást. Ez az alkalom rendkívül jól sikerült, látványos fejlődésen mentek keresztül a gyerekek az elmúlt egy hónap alatt.
Leila dilemmáját vittük el nekik témaként. A történetben öt szereplőt ismertek meg, akiket egy ötfokú szimpátiaskálán kellett elhelyezniük egy-egy pedagógus segítségével. Kiderült, hogy a szereplők nem voltak egyformán szimpatikusak, ezért kompromisszumokat kellett kötniük, hogy egy új, közös sorrendet is felállíthassanak. Itt nagyon ügyesen érveltek a saját álláspontjuk mellett, bár hamar kiderült, hogy a szöveg homályos és hiányos részei frusztrálták őket az érvelésben. A hiányzó információk persze előkerültek a foglalkozás során, ami teljesen megváltoztatta a nézeteiket. Újra elindult a vita, ismét kompromisszumokat kellett kötni, és szerencsére ezt úgy oldották meg, hogy a végleges sorrenddel az összes jelenlevő egyet tudott érteni. Ez pedig nagyon nagy szó.
Ezenkívül nagy sikerélmény az is, hogy most először sikerült a foglalkozásnak keretet adni: érkezéskor olyan figurák közül kellett választaniuk, ami az aktuális hangulatukat festette le, a foglalkozás végén pedig Dixit kártyák közül választhatták ki azt, amelyik a legjobban ábrázolta a vita alatti érzelmi állapotukat. Ez a gyakorlat fontos és hasznos volt csapatépítési szempontból is, hiszen a gyerekek érdeklődve hallgatták, hogy mi játszódott le a többiekben, és talán kicsit közelebb kerületek egymáshoz a közös reflektív beszélgetés során.
Utolsóként, de semmiképp sem mellékesen elindult a TÁMOP pályázat harmadik projektje is, egy beszélgetéssorozat a tanodás gyerekek szüleivel. A tanoda elmúlt két évében a néhány szülőin és informális beszélgetéseken kívül a buszmegállóban vagy házaknál, nem igen volt példa ilyen szervezett és felépített foglalkozásra, ezért mindenképpen hiánypótló alkalomról volt szó, amiről úgy gondoljuk, hogy már éppen itt is volt az ideje, csak kellett valami, ami adott egy végső lökést.
Péntek délelőtt a munkát, főzést, házimunkát félbeszakítva, nem épp a legideálisabb időpontban, hat szülő, hat családból érkezett a programra. A résztvevők száma kielégítette az elvárásainkat, tudtuk, hogy a délelőtt, az eső, a házimunka, a kistesók napirendje miatt nem mindenki tudja majd megoldani, hogy eljöjjön a kultúrházba. Örültünk annak, aki jött és jó hangulatú beszélgetést sikerült kialakítanunk, aktív részvétellel és sok-sok hasznos hozzászólással. A beszélgetés célja elsősorban az volt, hogy megismerjük mit tudnak és mit nem tudnak a szülők a tanodáról: mit, hogyan tanulnak a gyerekek, mi történik a foglalkozásokon, a foglalkozások előtt és után. Szó esett saját iskolai élményekről és elvárásokról, kérésekről a tanoda felé, amiket a jövőben mindenképp szeretnénk figyelembe venni és valamilyen formában megvalósítani.
Pozitív meglepetés volt számunkra, hogy az előre elkészített idővonalunkhoz nagyon hasonlót hoztak össze ők is. Úgy látszik, hogy a gyerekek egészen pontos képet adnak a történésekről, a szülők pedig egyre jobban értik a folyamatokat, hiszen az előkészületek fontossága vagy a játékos tanulás témáját maguktól hozták föl és jót beszélgettünk róluk.
Az elkövetkező három alkalommal szeretnénk kapcsolódni a pályaorientációs projekthez, megtudni többek között, hogy milyen elvárásaik, reményeik vannak a gyerekek jövőjével kapcsolatban, milyen lehetőségekről tudnak a közelben, ők és mi miben tudjuk segíteni a gyerekeket. Úgy láttuk és reméljük valóban így van, hogy mindenki jól érezte magát és következő alkalommal újra találkozunk, ha lehet, még többen.
Bogi, Eszter, Julcsi, Máté