Az évet már lezártuk, a táborok még nem kezdődnek, de ebbe a csendbe is terveztünk-szerveztünk ezt-azt.

Az ovisok évzáró foglalkozását például egy héttel később tartottuk meg, mint a nagyobb tanodásékét. Ernyővel gomba, pattogatott kukorica, iglukészítés volt a bemelegítés. Gyors retekszüret után futottunk is be a melegről, hogy egy kicsit felidézzük az évet. Nézegettünk képeket, beszélgettünk arról, hogy ki milyen társast ismert meg, milyen témákról tanult. Végül nekik is tartogattunk varázstollas meglepetést, ahol egy mondattal, szóval utaltunk vissza egy kedves közös emlékre, egy nagyon szuper tanulásra vagy egy jó tulajdonságra, jellemzőre, amivel reméljük jövőre is találkozunk.

Nem csak a kicsik szedhettek ám retket, rittyentettünk egy kis uzsis-társasjátékos hetet, ami egészen jó hangulatban telt, amit hibátlanul koronázott meg 4 tanodásunk általános iskolai ballagása. Kicsit jó volt büszkének lenni és örömködni nem csak az iskolában, hanem utána a családoknál is.

Erre a hétre projektekkel készültünk, de nem tudott minden megvalósulni, mert egy régóta várt jó hír érkezett meg hozzánk: szállítják az IKEA Veled közösen pályázatán nyert bútorokat, így akadt pakolnivaló bőven. Jövő héten festés és bútorszerelés, de azért jógára és logopédiai mérésekre is igyekszünk időt szakítani.

Viszont volt, ami meg tudott valósulni a héten. Táncos projektbe vágtunk, amihez első nekifutásra 4 lány csatlakozott. Mielőtt elkezdtük volna a táncot, megállapodtunk az alapvető játékszabályokban, pl. a közös felelősség vállalásban arról, hogy ez a mi bulink, mi felelünk azért, ami benne történik. Ehhez kapcsolódik, hogy nem bántjuk, ellenben támogatjuk egymást a tánc tanulása során. Mindenki nyomdával hitelesítette, hogy elfogadja a szabályokat, majd megnéztünk két táncos videót, egy könnyebb és egy nehezebb koreografiával. Utána összegyűjtöttük azokat a zenéket, amiket szeretnek és amikre szívesen táncolnának, majd fejenként két szimpátia pöttyel szavaztunk arról, hogy melyik zene legyen a befutó és végül szoros versenyben ugyan, de Zemër lett a győztes. Kezdődhetett a koreográfia tanulása. Illetve kitalálása! Ugyanis mindent a csajokkal együtt találtunk ki, gyakoroltunk be, vagyis egy teljesen egyedi, saját, a mi csapatunknak tetsző koreográfiát alkottunk a zenére. Elképesztő lelkesek voltak ettől, meg alapvetően a tánctól is. Aki szeret táncolni, annak nem kérdés, hogy nincs is annál szuperebb érzés, mikor elkap a zene ritmusa és csak táncolunk-kavarunk-tekerünk, ahogy csak bírunk! Az első nap közel 2,5 órán át tartott a próba, sőt abba is belementek, hogy másnap az épp Los Angelesből nálunk vendégeskedő lány dokumentumfilmjéhez felvegyünk néhány vágóképet a táncból. Nagy is lett az izgalom, várták a forgatást és a délutáni szűk körű bemutatót is, amit a Tanoda pedagógusainak tartottunk. Csinosba vágták magukat, kicsit feldíszítettük a kultúr színpadát is és kezdődhetett a buli, ami után a vállalkozó szelleműeknek néhány tánclépést is megtanítottak. Elképesztően kitartóak, lelkesek és ügyesek voltak a csajok és látszott, hogy imádják az egészet! Az biztos, hogy ez csak a kezdet volt, ugyanis a nyári táborban egy nagyobb szabású tánc következik, több táncossal és a bemutatóra meghívjuk “egész Toldot”!

  •