A nyártól egészen 2020-ig
Kiemelkedően jó nyarunk volt. Soha ennyi egész hetes, több napos projekt nem futott még, ráadásul remek minőségben. Nagyon ügyesek voltak a srácok! Alig volt konfliktus, ami mondjuk az első pár nyarunkkal összehasonlítva egészen csodás fejlődés. Sok ritkán járó önkéntestől is ezt igazoló visszajelzést kaptunk. Az előző tanév nagyon nehéz volt, sokszor kudarcos, így tényleg felemelt minket kicsit ez a nyár. Az is lehet, hogy nem volt rossz az előző tanév, csak nagyon melós és a táborokban – mert a tavaszi is nagyon jól sikerült – láthattuk az eredményt. Ráadásul néhány nagyon jó önkéntessel bővült a csapat. Sokan megállták a helyüket nyáron, és többen folytatják a munkát a tanév során is, segítve a tervezést, szervezést és a gyerekekkel való munkát, így soha nem látott stabilitással indítjuk az évet.
A gyerekekkel ezen a héten találkoztunk először a táborok óta, aminek már ideje volt, reméljük egy kicsit mi is hiányoztunk nekik. Az első héten jellemzően két dologra fókuszálunk. Egyrészt visszatekintünk a nyárra, másrészt előre a tanévre. Így volt ez idén is.
Volt egy kis kvíz a nyári programok kapcsán, ahol nem csak a programokat kellett felidézni, de arra is kíváncsiak voltunk, hogy mennyire tudják időben elhelyezni őket, egész egyszerűen azért, mert mostanában sokat foglalkozunk azzal, hogy az időfogalmuk kicsit jobban rendben legyen a srácoknak. Nem okozott meglepetést, hogy kik teljesítettek jól, de az összképpel is elégedettek lehettünk, mert a sok-sok tippelgetés mellett rengeteg emlék előkerült, amik sokat segítettek a jó a válaszban. Így volt ez abban a feladatban is, ahol a nyáron nálunk járt önkéntesek közül kellett a lehető legtöbbet összeszedniük két perc alatt, ami szintén programokhoz kapcsolva ment igazán jól. Egyébként a legkisebbek is rengeteg mindenre emlékeztek, ami külön jól esett. Megalapozta az évkezdést ez a két kis verseny, jól pörgette őket, akár egymás ellen, akár együtt mások ellen, akár együtt az idő ellen küzdöttek.
A jövő végiggondolását már kicsit nyugodtabb keretek közé terveztük. Egyrészt mindenki kapott egy tanoda alaprajzot, ahol bejelölhette, hogy hol szeretne főleg tanulni, milyen tevékenységeknek örülne, milyen eszközöket használna szívesen. Ehhez körbe is jártuk a tanodát, ami ugye eléggé megújúlt és még nem nézhették meg alaposan a gyerekek. Mivel itt eléggé kellett vezetni a gyerekeket és nem voltunk mindig annyian mint ők, előfordult, hogy erős küzdelmet folytattunk a káosszal, de azért volt néhány igazán értékes beszélgetés az előttünk álló tanévről. Ezután minden gyerek választhatott valamit, amiben változni szeretne. Mivel példákkal segítettünk, sok példát le is nyúltak, szóval sokaknál figyeljük majd idén a tenyér- vagy a talpméret változását, de akad olyan is, aki tavalyhoz képest idén többet szeretne jönni. Meglátjuk ki miben lesz más idén.
Összeraktuk az órarendet is. Természetesen nem mindenki volt elégedett a helyével, természetesen év közben is lesznek konfliktusok, de készen lettünk és úgy látjuk, hogy egy működő rendszer alakult ki. Az órarend kikerült a falra is és idén a srácok választhatták meg a saját csapatuk fecnijének színét, és ők is írták fel a nevüket, ami miatt eléggé eklektikus lett a végeredmény, de ezt terveztük a bájának, úgyhogy minden rendben.
Zárásként nem túl meglepő módon társasjátékok kerültek elő, ahol újra fel lehetett kicsit pörögni, hogy jó hangulattal, közös élménnyel fejezzük be az idei év első alkalmait.
Szombaton pedig útjára indítottunk még valamit. Sokat írtunk már arról, hogy egyre többen haladnak a középiskola felé, sőt, sokan már meg is érkeztek oda. Minden szinten szeretnénk erre reagálni, úgyhogy ma összeültünk a nyolcadikosaink és középiskolásaink egy részével, amit szeretnénk ezentúl minden héten megtenni. A cél, hogy valamiféle közösséget kovácsoljunk, lazán, informálisan, klubszerűen működjünk, ahol együtt küzdünk meg a nehéz döntésekkel, az iskolaválasztással, a reménytelen tanulásokkal, az ijesztő jövővel. Ma beszélgettünk az első tapasztalatokról, elmondtuk mi is, hogy izgulunk, hiszen eddig főleg ovisokkal és általános iskolásokkal dolgoztunk, szóval együtt kell fejlődnünk. Reméljük, hogy a legtöbben csatlakoznak majd és valódi segítség tudunk lenni a középiskolásoknak is.
