Tanév elején meséltünk arról, hogy megpróbálunk kicsit máshogy foglalkozni az olvasási motivációval az iskolás korú gyerekeknél. Ennek apropóján kezdett minket foglalkoztatni az, hogy mi lenne, ha az olvasási motivációt, könyvhöz szoktatást az iskola-előkészítős gyerekeknél is megvalósítanánk, csináljunk nekik minden alkalom elején egy közös meseolvasást, és olvassunk ki mi is egy könyvet a tanév végére. Kerestünk könyvet, amiben maximum egy oldalas mese van, sőt kép is tartozik hozzá és belevágtunk. Lement 2-3 kicsit küzdős és nem túl sikeres foglalkozás. 

Aztán voltunk Bajzáth Mária mesepedagógiai képzésén és rájöttünk, hogy rossz helyen kezdtük az egészet. Hiszen hogyan tudnának ránk, a könyvből olvasóra figyelni azok a gyerekek, akiknek folyamatos mozgásigényük van, és a feladattudatuk sem alakult még ki? Vagy miért fogadná el az a gyerek, hogy könyvből olvasni izgalmas és érdekes tud lenni akkor is, ha nem tartozik hozzá mozgókép, akinek kevés mesekönyve van, vagy egyáltalán nincs is, és nagyon keveset meséltek neki életében? Nagyon érdekes és összetett az, hogy mi miért alakul így, és miért nem működött a dolog. És igazából teljesen logikus, mi valahogy mégse láttuk ezt előre, de legalábbis nem gondoltuk át eléggé a folyamatot. 

De a megvilágosodásunk után újrakezdtük. A foglalkozásokat minden gyerekekkel közösen indítjuk, ilyenkor mondókázunk és énekelünk. Célunk lett még az is, hogy ebben a kezdőkörben tanuljuk az egymásra figyelést, a testrészeink helyét és funkcióját. És szép lassan közelítsünk mondókáktól a meséig, rövid mesétől a hosszú meséig, fejből elmondott, eszközigényes mesétől a könyvből olvasott meséig. Persze, ez még jó messze van, de most már úgy gondoljuk, az irány legalább jó. Két csapatban vannak a gyerekek, a csütörtökieknél nagyon jól működik már a kezdőkör, ugyan csak ketten vannak, de igazán nagy boldogság ezeken az alkalmakon rész venni. A pénteki csapattal még alakulunk, néha gördülékeny és szuperül megy, máskor pedig minden feladatnál újra kell kezdenünk a bevonódást, de itt láttuk az egyik legnagyobb előrelépést : az egyik kislány év elején a többiektől távol, a helyzetből teljesen kivonva magát, nem igazán vett részt aktívan, de most már beül a körbe és a feladatok többségében részt is vesz. Szóval bizakodóak vagyunk, hogy lassan, de alakulni fog.

  •