Néhány hete írtunk arról, hogy január óta sok más programunk mellett egy Ovis Klub is működik a tanodánkban, ahová a középső csoportos ovisok járhatnak. A járvány miatt most rengeteg olyan oktatási tevékenység került át az online térbe, amiről korábban elképzelni sem tudtuk, hogy itt is működhet. Ez az Ovis Klub is ezek közé tartozik, hiszen a kendősátor, a gyertyafény, a közös éneklés, bábozás, mesélés mind arra szolgált, hogy kiszakítsuk a gyerekeket a hétköznapokból. Most a körülmények mégis úgy hozták, hogy ezt a varázslatos világot meg kell próbálnunk úgy felépíteni, hogy a gyerek a saját otthonában ül egy ágyon vagy kanapén, kétszáz kilométerre tőlünk.

Amennyire lehet, megpróbáltuk az online térbe átemelni a korábban kialakult kereteket. Egyénileg vesszük fel a kapcsolatot a gyerekekkel videohíváson keresztül, és a foglalkozásokon alkalmanként az anyukák, kis-és nagytestvérek is részt vesznek. A foglalkozás elején mindenkivel végigvesszük, hogy mivel szoktunk kezdeni és mik történnek a tanodás alkalmakon, megmutatjuk nekik az égő mécsest, amit a rövid éneklés után “elfújnak” a Skype-on keresztül. Az “offline” foglalkozásokon ezt egy kis mozgás követte, de sajnos ez az online verzióban nehezen kivitelezhető, hiszen a gyerekek többsége a kezében tartja a telefont. Ezt követi a mese: az első alkalommal egy pöttyös labdáról szóló formulamesével készültünk, amit papírbábokkal kísértünk. Ennek nagy előnye volt, hogy a gyerekek látták a szereplőket, így könnyebb volt követni a történéseket.

És hogy a gyakorlatban ez hogyan működött? Sokkal jobban, mint vártuk! Ha valaki próbált már Skype-on közösen énekelni az tudja, hogy nagyon küzdeni kell, hogy ne kánon legyen belőle, de ez a gyerekeket alig-alig zavarta. A mesélés még ennél is gördülékenyebben ment: az ovisok ügyesen felismerték a szereplőket, és így, hogy őket is bevontuk a mesélésbe, a figyelem fenntartásával sem volt gond. Természetesen szinte minden online foglalkozáson felmerült néhány technikai akadály (több helyen szakadozott a vonal, máshol a lelkes kistestvérek ragadták magukhoz a telefont), de a nehézségek ellenére minden gyerekkel sikerült befejezni a mesét.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha már az online térben tartjuk a foglalkozásokat, miért nem használjuk ki jobban az internet adta lehetőségeket, miért papírbábokkal kísérjük a mesét, amikor az interneten fellelhető rengeteg képet és videót is használhatnánk szemléltetésre. A válasz egyszerű: megszerettük ezeket a kereteket, és kíváncsiak voltunk, hogy telefonon keresztül is működik-e a varázslat. Örömmel tapasztaltuk, hogy igen! A gyerekek izgatottan találgattak, hogy mi lehet a mesedobozban (meglepően jól emlékeztek, hogy az előző alkalmakkor mi volt benne), és végig aktívan részt vettek a mesélésben. Talán amiatt mozogtak ennyire magabiztosan az online térben, mert a közvetítő eszközön kívül minden más ismerős volt nekik.

Terveink szerint a következő alkalommal már a gyerekek fogják kísérni a mesét otthoni játékaikkal, plüssállataikkal. Ennek megfelelően mindenkivel más meséből indulunk ki, izgatottan várjuk, hogy ez hogy fog működni!

  •