Terv szerint március második hetében fejeztük volna be az alsósok és a felsősök meséjét, illetve kezdtük volna el a szülőkkel a harmadik toldi mese írását. És pont március második hetében függesztettük fel a tanodai jelenlétünket. Óvintézkedésből, a vírushelyzetre reagálva. Aztán fokozatosan kezdtünk költözni az onilne térbe: először a hétköznapi tanodás tevékenységekkel kísérleteztünk, ezeket digitalizáltuk, majd a pályázati projekteket is újragondoltuk. Alkalmazkodtunk. Lett egy kis csúszás, aggodalom. Felmerült a kérdés, hogy a különböző játékokon, gyors reflexiókon alapuló, egymásra épülő kooperatív meseírást lehet-e egyáltalán képernyőn keresztül megvalósítani. Kipróbáltuk, ment így is, ugyanazzal a lelkesedéssel, néhol el-el csúszó hanggal és képpel.

Szóval a nagyobbakkal és a kisebbekkel is sikerült narratívába szedni a közösen megalkotott mesedarabkáinkat, mindkét esetben egy-egy csoportos-videós foglalkozás keretén belül. A kicsikkel szituációs színjátékkal, a megálmodott szereplők bőrébe bújva, párbeszéd improvizációval, online párbeszéd írással fontuk össze a meglévő meseelemeket. A nagyobbakkal már komolyabb hangot ütöttünk meg és közös google doksiban tanulmányoztuk a többkezes technikával már előzőleg megírt szövegrészleteket, majd ollóztuk össze a történetet, pont mint egy puzzle-t, figyelve a kohézióra. Akadt lelkes felsős is, aki kipróbálta magát szerkesztői szerepkörben és mindkét mesét átnézte, kipofozta, majd késznek nyilvánította.

A felnőttekkel való meseírás teljes egészében online történt, több, csoportos foglalkozáson keresztül, végig kitartó izgalommal, odaadással. Sőt. Nem is egy, de két történetet is írtunk velük. Két merőben eltérő történetet, más-más célokat, igényeket elégítve ki. Mert nagy szükség volt ilyenfajta közös alkotásra a felnőttek körében is. Az első történet szárnypróbálgatás volt, mely igazán tükrözte az elvágyódást, a fantázia, az összes kreativitás és minden nemű élmény felhasználásával. Ebből igazából egy szappanos-szirupos szerelmi elbeszélés lett, amit a felnőttek meg is filmesítettek, méghozzá önerőből, saját indíttatásból. A második történet már a papírszínház projekt stílusbeli követelményeihez illeszkedett, ebből egy igazi varázsmese kerekedett telis-tele már ismert mesei motívumokkal, lényekkel és fordulatokkal.

Játszani mindenki szeret, úgyhogy a felnőttekkel is játékkal hangolódtunk egymásra, no meg a meseírás feladatára. A legsikeresebb játék talán az activity volt, ahol felidézett mesei szereplőket, mesei elemeket (tárgyakat, helyszíneket, tipikus cselekményeket) kellett a csapattársaknak körülírni. Aki kitalálta a feladványt, azé lett a pont! De volt még közös számolás, dobókockás szókincsfelrázás, tematikus szóalkotás is. A történetek szereplőit, ahogyan a gyerekekkel is, magunkról mintáztuk. Minden felnőtt magából is beletett egy kicsit a karakterek megformázásába, a narratívába. A közös google doksiban pötyögéssel saját vágyait, problémáit, megoldási stratégiáit, saját elképzelt happy endjét fogalmazta meg. Ezt mind kooperatívan, folyamatosan keresve a közös nevezőket.

A projekt második alkotói fázisában az elkészült mesék illusztrálása, vizuális megjelenítése következett a művészeti iskola pedagógusainak vezetésével. A mesékhez illeszkedve három csoportban folyt az eredetileg is offline-nak tervezett munka. A hátterek és a bábok elkészítése során felhasználtuk az iskolában alkalmazott jól bevált technikákat és módszereket, amelyeknek köszönhetően igazán beszédes alkotások kerültek ki mind a gyerekek, mind a felnőttek keze alól. Persze ez annak is köszönhető, hogy a meséket ők maguk írták, így már voltak előzetes elképzeléseik a szereplők külsejét és a mesék jeleneteiben szereplő helyszíneket tekintve, ez utóbbiakat sok esetben saját környezetük is inspirálta.

A munka három csoportban folyt a mesékhez igazodva. Az első csoportban a legkisebbek dolgoztak a másodikban a nagyobb gyerekek, a harmadikban pedig a felnőttek. A munkát megelőzően újra átolvastuk a meséket és összegyűjtöttük az egyes szereplőket, helyszíneket és a különféle kiegészítő elemeket. Elsőként a bábokkal foglalkoztunk, megbeszéltük hogyan is nézzenek ki, milyen ruhát viseljenek. Miután ezekkel elkészültünk a háttereket rajzoltuk, színeztük közösen, illetve elkészítettük a kiegészítő elemeket, kapukat, házakat, buszmegállót. Mindegyik csoport önfeledten és jó hangulatban alkotott, az elkészült alkotások pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy önmagukért beszélnek. A mesék pedig a papírszínházban a gyerekek és felnőttek alkotásain keresztül, az ő kezük által válnak teljessé.

A papírszínház projekt alkotói szakasza ezzel lezárult, viszont marad még bőven tennivaló a nyári táborokra is. A történetek, bábok életre keltése még hátra van, hamarosan jön az igazi főpróba, amikor már színházi eszközökkel fogunk alkotni, közösen szöveget értelmezni, színházi élményekben részesülni! Izgalom, izgalom és még több izgalom!

Major Zsuzsa, Karácsony Krisztina

  •