Mi lakik a tojástartóban?

Ha a tanév utáni első projekthetünkben az írásé és olvasásé volt a főszerep, akkor ki is lehet találni, hogy a második hetünk miről szólt. Naná, hogy a matekról. Meg a tojástartókról. Az utóbbi kicsit furcsának hangzik, de mindjárt mondjuk, miért nem olyan fura mégse.

Bár az ovisoknál a fókuszban mindig a mozgás van, de azért igyekeztünk most is egy kis számlálást is belecsempészni a feladatokba: célbadobás során mindenki dekorkavicsokkal vezette, hogy 1, 2 vagy 3 pontos karikába talált bele a babzsákkal.

Az iskolába készülő gyerkőcök kétszer jöttek a héten. Nem bontottuk meg az egész évben megszokott keretet, így közös mondókázással és énekléssel kezdtünk. Ezután számlálással, elszámolással, mennyiség-mennyiség párosítással, mennyiségek összehasonlításával, számjegyek felismerésével és egy icipicit a hozzáadás és elvétel gyakorlásával is foglalkoztunk a két foglalkozás során. És hogy mindez ne legyen unalmas, közben hangosan-halkan, lassan-gyorsan mutogattuk és mondtuk a számok neveit, különböző pózokban gurultunk a gurulós deszkán, érzékelő korongokon lépkedtünk, duploval vagy óriás téglákkal építkeztünk. Készítettünk otthonra is valamit, amit mindenki elvihetett magával. Tojástartókat dekoráltunk ki, a belsejébe pöttyöket rajzoltunk és babokat festettünk színesre. Az otthon feladat lényege pedig az volt, hogy minden mélyedésbe annyi babot kell tenni, ahány pötty található benne.

Az alsósokat három csoportra osztottuk aszerint, hogy ki melyik témában mozog otthonosan vagy épp melyiket lenne jó egy kicsit gyakorolnia. A legkisebbekkel végig a 20-as számkörben mozogtunk mindkét alkalmon. Számfogalom erősítéssel kezdtünk: elszámoltunk oda és vissza akadálypályán mozogva, tárgyakat gyűjtöttünk a szobából és gyöngyök mozgatásával összekötve tapsokat is számláltunk, ami bizony komoly kihívást okozott a gyerekeknek. Ezután a 10 bontása és a 10-re pótlás került a középpontba, amihez az ujjainkat, egy math cubes nevű eszközt és a táblán egy házikót is használtunk. Ehhez kapcsolódott a tojástartós feladat is, amiben a pótlásokat kis cetlik és dekorkavicsok segítségével lehet kirakni. Zárásként pedig egy kevésbé direkt eszközzel, a Fünf Gurken társassal játszottunk, ami reméljük, a nyári táborokban is többször előkerül majd ezzel a csapattal.

A másodikosok egy részével az utolsó hetekben a szorzótábla volt a középpontban az egyéni tanulások során is. Ezt szerettük volna most kicsit tovább erősíteni, különösen a szorzás értelmezését, mert ebben láttuk a legtöbb bizonytalanságot. Fontos nekünk, hogy a szorzótáblák ne csak egy memorizálandó számsort jelentsenek, a sokféle eszközzel, kirakással a művelet megértését és az absztrakciót szerettük volna támogatni. A két alkalmon majdnem mindegyik szorzótábla előkerült többféle köntösben, elővettük a számtáblát, a kupakos szorzótábláinkat, a tányéros eszközünket, de kiraktunk szorzatokat kalahán, babzsákokkal, mérőszalagon ugrálva és dobókockákkal is. Velük is társassal, a Mahéval búcsúztunk a matektól egy kis időre, meg persze egy tojástartós eszközzel, amiben szorzásokat és összeadásokat gyöngyökkel lehet megjeleníteni.

Legnagyobb alsósainkkal kiléptünk az egész számok köréből és mindenfelé szétosztottuk őket. Elsőként még kézzelfogható ételeket feleztünk, negyedeltünk, sőt huszonnegyedeltünk, a szeletelésünket pedig kóstolással ellenőriztük. Daraboltunk kétdimenzióban is csokit és citromot például, leolvastunk legókból kirakott törteket és szám-mennyiség párosítást is végeztünk egy kis mozgással megfűszerezve. A gyerekek tojástartóiba pedig saját készítésű, kézzel festett golyók kerültek, melyekből tizedeket lehet kirakni többféle színből. A tervezett kettő helyett velük csak egy alkalom valósult meg, de az nagyon jól sikerült. Reméljük, hogy ez a téma számukra kicsit barátságosabb lesz majd, amikor jövőre az iskolában vagy a tanodában újra előkerül.