2015 szeptemberében indult Toldon a Disputa klub, ami akkor a kamaszok körében nyert teret magának. A DIA munkatársai képeztek ki minket, majd egy pályázat keretében kb. fél évig minden második héten volt disputa klub. Elterjedt a név a gyerekek körében, alap lett, hogy a vita nem veszekedés és a felsős korosztály is elkezdett érdeklődni a klub iránt. Aztán ez egy kicsit elhalt, kicsit mi sem erőltettük, aztán egyszer csak az akkori felsősök kamaszok lettek, jött egy nyári tábor és bumm: mintha most jött volna el ennek újra az ideje.

5-6 gyerekkel estünk neki a foglalkozásnak egy laza, nagyon megélős és izgis babzsákderbivel, szabályalkotással és elfogadással. A DIA-s szál ismét bekapcsolt egy kicsit, hiszen ők sűrűn vitáznak fiatalokkal őket érdeklő és érintő problémákról, amit most mi is megejtettünk: arra kértük a csapatot, hogy gyűjtsenek minél több problémát Toldról, olyat, amire talán megoldást is lehetne találni.

Elég sok hiányosság kipörgött, leginkább a szolgáltatások, szabadidő témakörben (játszótér, fagyizó, bolt stb.), de az általános iskola és a jobb minőségű utak, kevesebb szemét is bekerült a gyűjtésbe. Ezt követően szimpátia pöttyökkel szavaztak: minden résztvevő kapott három pöttyöt, melyekkel egy problémára, vagy szétosztva őket akár többre is voksolhattak. Fölényesen nyert, hogy legyen bolt Toldon, a terv pedig az volt, hogy egy második foglalkozáson ennek a megoldásával, lehetőségeivel megyünk tovább. Ezt végül elvetettük, bár idővel, akár egy projekt kereteiben biztosan elővesszük, mert izgalmas és hasznos tudás, hogy mi is szükséges pontosan egy bolt nyitásához és működtetéséhez.

A második foglalkozást azért megtartottuk, de a fókuszban egy régi klasszikus, a Leila dilemmája állt, melyet még anno az említett DIA-s disputás képzésen tanultunk (az első alkalommal is volt egy kis vita, ott a Lovag&Lady került elő, ami egy igazi klasszikus és mindig működik). A foglalkozás egy vicces meggyőzős játékkal indult, ahol három fős csapatok két tagjának arról kell meggyőzniük a harmadik tagot, hogy melyikük a banán (Win, Lose, or Banana). Ez elképesztően nagyot ment a társaságban, annyira, hogy az esti dumcsis, lazulós alkalomra is kérték és már pontozás nélkül játszották, hatalmasakat röhögve.

A Leila dilemmája kapcsán szuper érvek gyűltek össze és nagyon izgis volt megnézni, hogy kamaszként hogyan állnak egy kamasz dilemmájához, mit tennének a helyében. Szerencsére elég tudatosak, reflektívek a témában.

Összességében ez a két alkalom elképesztően pozitív volt nekünk és nekik is, szuper lenne megtalálni a tanodás hétköznapokban is ennek a helyét és idejét, de legfőképpen a módját.

A sulis csapat (alsó, felső) minden nap a kultúrban kezdett, az egyik délelőtt végén pedig megleptük őket egy igazi csapatépítős blokkal. Az eredeti tervben valamiért 5 feladat szerepelt (igen, ezt kicsit túlgondoltuk), amit aztán 3 feladatra szűkítettünk. Kettő közülük kiscsoportos, egy pedig mindenki részvételre a építő feladat volt.

Az első pillanattól kezdve az utolsóig benne voltak a kihívásokban, kreatívan és óriási motivációval vettek benne részt. Az első kihívásban egy feladatlistát kellett teljesíteni a csapatoknak 10 perc alatt. Amint elhangzott a RAJT, teljesen felbolydult a kultúrház és mindenki a feladatok megoldásán dolgozott elképesztő hatékonysággal.

Az eredményes együttműködést a következő feladatban is bemutatták, amiben azt kellett kirakniuk, hogy TOLDI TANODA 2021, annak összekevert betű- és számkártyái segítségével. Ennek a gyakorlatnak a lényege, hogy figyeljék egymás kártyafordításait, alakítsanak ki valamiféle sorrendet a rossz fordításokból és minél hatékonyabban működjenek együtt. A csapat mindegyik lényeges pontnak megfelelt és tökéletesen hozta azt.

Az utolsó kihívás a tojás reptetés volt, amiben egy eszközt kellett egy tojás köré szerkeszteni úgy, hogy a tojás kibírjon egy kb. 2 méteres esést. A tojásoknak nevet is adtak (Panni, Adonisz, Tóbiás), majd hatalmas építésbe kezdtek. Az idő leteltével mindenki egy emberként szurkolt (nem kizárólag a saját tojásának), hogy épségben megússza az esést, ami 2 tojásnak végül sikerült is.

Az egész csapatépítés hatalmas élmény volt, mert tényleg működött és elérte a célját, amelyre így együtt eddig még sosem volt példa. Közel egy órán keresztül benne voltak a gyerekek ebben a helyzetben. Ez óriási dolog! Elég régóta piszkálgatjuk őket ilyen jellegű feladatokkal, kihívásokkal, talán 20-25 perc volt eddig a rekord amíg valamilyen hasonló tevékenység behúzta őket úgy, hogy tényleg meg is éljék azt és célt is érjen a dolog.

Valahogy az a benyomásunk, hogy a 9 évnyi munka a mostani sulis generációnak már egészen másképp érett be, hiszen ők már eleve egy tanodás világba szocializálódnak, ami sok-sok izgalmat, kihívást nyújt nekik és ők bíznak is ebben, szeretnének a részesei lenni. Mi pedig szívesen pörgünk további izgalmakon, kihívásokon, amit velük együtt élhetünk meg.