Kölcsönzős

Néhány hónapja nem kis dologba vágtuk a fejszénket a tanodás szülőkkel és gyerekekkel együtt. Tavaly decemberben elindítottuk a mesekönyv kölcsönzést, januárban pedig a logikai játékokét. Hogy ez miért nagy dolog, azt néhányszor már említettük itt a blogbejegyzéseinkben, az otthoni mesélés és matekozás kapcsán több éve keresgéljük együtt az utakat, hogy hol, hogyan, milyen formában tud ez a két terület állandó helyet kapni a családok hétköznapjaiban. A kölcsönzés egyébként messze nem a legkönnyebben adódó irány, nem véletlen, hogy nem is ezzel kezdtük. Ha nem jól csináljuk, ez egy kifejezetten nehéz elem is lehet, hiszen nemcsak a szülő és a tanoda viszonyára, hanem a szülő-gyerek kapcsolatra is egy plusz teher, konfliktusforrás kerül. Ez egyrészt egy fontos felelősség, tanulási és fejlődési terep lehet, másrészt viszont könnyen elcsúszhat egy másik irányba, amire viszont nem szeretnénk ráerősíteni. Mert mi is a cél? Az, hogy a szülők és a gyerekek sok-sok pozitív mesélős és matekos élményt gyűjtsenek együtt, amik idővel újabb és újabb spontán, otthoni tevékenységet indukálnak.

A mesekönyv kölcsönzés így nem egy önálló projekt, hanem az otthoni mesélésbe ágyazódik be. Szorosan kapcsolódik a mesedélutánokhoz, elsőként az ezeken résztvevő szülők körére terjesztettük ki. Ehhez hasonlóan logikai játékok kölcsönzése a levelezős matek projekt része, és egyelőre a matekos kvízestekek versenyzői számára érhető el. 

Eddig mik a tapasztalataink?

A mesekönyvek gyakran előkerülnek és könnyen szakadnak. Különösen az első hetekben nagyon népszerűek voltak, több képet, videót is kaptunk az otthoni olvasásokról. Volt olyan család, ahol az egy önkéntesünk online mesélt a gyerekeknek, és épp a hóemberes, ráhangolódó mondókánál jártak, amikor egyszer csak az egyik kisfiú másodpercekre eltűnt a képernyő elől. Kiderült, hogy a kikölcsönzött mesekönyvért szaladt el, mert abban is volt egy hóember, amit meg akart mutatni. Az egyik ovis kislány megfordította a szerepeket, és egy időben többször is esténként mesélt a könyvből az anyukájának. Egy másodikos kislány pedig épp a kölcsönzés kapcsán olvasott el először, teljesen egyedül egy mesekönyvet. Persze vannak nehézségek is, amik részben pont a rendszerességhez kapcsolódnak. Ha egy könyvet kikölcsönöznek, de nem sűrűn veszik elő otthon, akkor általában nagyon szép állapotban visszakerül. Ha viszont használva, forgatva, lapozgatva van, azt bizony könnyen megsínyli. Vannak kiszaladt lapok, gyűrött oldalak, ezek egy része azonban egyelőre épp a gyakori használat miatt fordul elő, így abszolút megéri. És a szülőkkel egyeztetve reagálni is igyekszünk ezekre a helyzetekre rövidebb kölcsönzési idővel, vagy masszívabb könyvekkel, amikben vastagabbak a lapok.

A logikai játékok egyelőre strapabíróbbak, de idegesítőbbek is. A kiválasztásnál igyekeztünk figyelni arra, hogy ha lehet, egy darabból álljanak a játékok, hogy ezzel is csökkentsük a kis alkatrészek elhagyásának esélyét. Ez azonban eléggé leszűkítette a lehetséges eszközök körét, és mi is járatlanabbak vagyunk még a megfelelő szint eltalálásában, így itt másfajta nehézségek adódtak, mint a könyveknél. A játékok előkerültek otthon, de gyorsan jöttek a kudarcélmények, és nem minden gyereknek volt kedve, türelme sokszor próbálkozni. Ez az érzés egyébként legtöbbünknek ismerős, hiszen ezek az eszközök épp a kitartásra, sokszori próbálgatásra illetve a különböző megoldási utak elsajátítására építenek, nem adják könnyen a sikerélményt. Persze voltak, akik sokat próbálkoztak és több helyen az anyukák mellett az apukák is bevonódtak a közös próbálgatásba, amit jó volt hallani. A tanulság azonban az, hogy a logikai játékok használata nagyfokú támogatást igényel nemcsak szülői részről, de részünkről is, így proaktívabbnak kell lennünk és jobban kell segíteni a kísérletezést akár a tanodában, akár otthon, a családoknál is. Ez a gyerekeknek és a szülőknek is egy újabb elem, amit érdemes az eddigieknél direktebb módon mentorálnunk.

Bár melós, a szülők részéről és részünkről is kell a befektetett energia, figyelem és türelem is, az már most látszik, hogy minden eddigi eszköznél gyakrabban kerülnek elő ezek a könyvek, játékok otthon. Ennél nem is érkezhetne jobb visszajelzés. Talán csak az, amikor az egyik apuka megkérdezi, hogy nem akarjuk-e a kölcsönzést a társasokra is kibővíteni, mert esténként és hétvégén szívesen társasozna a lányaival.

A projekt megvalósulását a Foundation Open Society Institute és az Open Society Foundations Education Programja támogatja.

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!