A levelezős matek projetünket kicsit újragondoltuk így, nyáron. Sok szempontból előreléptünk évközben, a tavalyi 15 gyerek helyett 19-en hoztak vissza borítékot, az alsósok mellett néhány iskolaelőkészítős is részt vett, és a legtöbben nemcsak pár hétre szálltak be, hanem egy-egy időszakban rendszeresen oldottak meg feladatokat. Ráadásul nem egy, hanem három tanodapedagógusunk is készített levelezős matek feladatokat, amitől változatosabbak lettek, több új ötlet jött és bevalljuk, ez a saját motivációnk fenntartásában is segített.

Azt is láttuk, hogy a matekos kvízestek után jellemzően megemelkedik a visszahozott borítékok száma, de ezzel együtt is érezhetően csökkent a lelkesedés a tanév végéhez közeledve. Oké, arról nem a matek tehet, hogy minden gyerek és pedagógus a bőrén érzi az év végét. Még a tanodában is. De aztán május végén, minden előzetes tendencia ellenére újra megugrott a megoldások száma.

Az egyik tanodapedagógusunk olyan feladatot talált, amit nem pár vonallal, számmal vagy színnel, ceruzával, filccel vagy tollal kell megoldani. Egyszerűen csak a blutackkel rögzített elemeket (jelen esetben rovarokat) kellett a helyükre rakni egy mátrixban. És ez működött, olyanok is újra kedvet kaptak, akik hetek óta nem vettek már részt a projektben. Pedig nem történt nagy változtatás, de az, hogy a ceruzát, vagy bármilyen más íróeszközt kihagytunk a megoldási folyamatból, rengeteget számított. Gyorsabban, szívesebben oldották meg a gyerekek a kevésbé iskolaszagú feladatokat.

A levelezős matekhoz és a matekos kvízestekhez kapcsolódva logikai játék kölcsönzéssel is próbálkoztunk idén, amivel eléggé elakadtunk. Kerestünk és találtunk is jobb játékokat, kipróbáltuk a mentorálást, lettek kis sikerek, de így sem értünk el áttörést. Persze biztos, hogy az otthoni tanuláshoz és meséléshez hasonlóan ennek is idő kell, lehet, hogy türelmetlenek is vagyunk, de az is fontos, hogy elismerjük, ha valami nem megy jól. És ez nem ment.

Így hát kipróbáltunk most nyáron megint valami mást. Arra gondoltunk, hogy a levelezős matek feladatokat és a logikai játékokat szorosabban összekapcsoljuk, az intenzitást és a tétet is megemeljük. A Smart Games mágneses logikai játékai közül kiválasztottunk hármat, a Noé bárkáját, az Ementálit és a Bogárvilágot, és a második táborban ezekből raktunk papír alapú, blutackkel beragasztható feladatokat a borítékokba. A korábbi heti egy, vagy a tavaly nyári napi egy feladatnál tovább növeltük az intenzitást, három napig délelőtt és délután is vihetett haza feladatot, aki akart. A tét pedig nem volt más, mint az, hogy aki legalább a felét visszahozza a borítékoknak, az a két tábor között egy csapatversenyben vehet részt.

És ez most működött. A tábor ideje alatt 63 borítékot hoztak vissza a gyerekek – összehasonlításként egész tanévben ez a szám 172 volt -, egy hét alatt 19 alsós szállt be, köztük olyan is, aki eddig nem vagy csak egyszer-kétszer vett részt a levelezős matekban. Ez már a tábori számok szintjén is jól néz ki, de az igazán izgalmas rész csak ezután következett. Három csapatra osztottuk azt a 11 gyereket, aki legalább három borítékot visszahozott, és minden csapat kapott egy, a borítékokból már ismert logikai játékot. A feladatuk az volt, hogy a következő egy hétben csapatszinten megoldjanak legalább tíz pályát úgy, hogy egy megadott sorrendben mindenkihez eljut a játék és kiveszi a részét a megoldásból.

És ez is működött. Nem volt teljesen zökkenőmentes, volt, hogy véletlen máshoz került a játék, és olyan is, amikor pár napig nem tudtuk, hogy éppen hol jár, de végül mindenkihez eljutott és mind a 11 gyerek megoldott legalább két-három, de általában jóval több pályát. Otthon, nyáron, iskolaszünetben, két tábor között, nélkülünk.

Ezen fellelkesülve a harmadik táborban újabb kört indítottunk, teljesen hasonló menetben, de ezúttal az Agytekerő sorozat kártyafüzéreivel. A csapatverseny jelenleg is fut, ha minden jól megy, a következő két hétben 12 gyerekhez is el jut majd valamelyik játék. Addig pedig drukkolunk és izgulunk, mert valami elindult, amiről reméljük, hogy működik.