Új minden

Minden kezdet nehéz, vagy mi. Ez az év különösen. Ahogy azt ti is olvashattátok két alapító távozott a tanodából – vagyis változott vissza önkéntessé. Helyükre két önkéntesünket vettük fel – Lilit és Vivient -, ez nálunk egyébként megszokott folyamat, a legtöbb munkatársunk önkéntesként kezdte és sokan a munkaviszony megszűnése után ismét önkéntesek lettek. Majd ők is bemutatkoznak a blog hasábjain, de hagyunk nekik még egy kis időt.

A tanéveket pakolással és leltárazással szoktuk kezdeni, így van ez most is. Az alapítvány munkatársai segítenek kicsit a falakat is rendbetenni, mi pedig megvalósítjuk Julcsi legutóbbi tanodás álmát – mármint tényleg ezt álmodta nyár végén -, és megcseréljük két szobánkat, hogy a mozgásos, ovis-csoportos programok a nagyobb szobába kerüljenek. A leltárazás pedig most azért is különösen fontos, mert a jelenlegi csapat egyelőre töredékét ismeri a tanoda elég szép eszközparkjának. Pedig ez a pedagógiai tervezés egyik alapja.

De nem csak játékokat mosunk és polcokat tologatunk, a mentorálási rendszerünkön is változtattunk. Mélyebb és több figyelmet kapnak, akik ezt igénylik és élni is tudnak vele, kiscsoportos tanulós alkalmakat azok, akik csak időszakosan szeretnek tanodázni. Az új emberek pedig új tudásokat, új szempontokat, új viszonyulásokat hoznak, így én nagyon sokat várok az esti programok megújításától is.

Érdekes nézni az új dinamikákat, tetszik a lelkesedés, tetszenek a tervek, ötletek. Én már egy ideje érzem, hogy új impulzusok kellenek a tanodának, amit mi, régiek már nem tudtunk előhúzni varázskalapunkból. Volt bennem félelem a tanév kapcsán, de az első hét több mint biztató volt. Most egy évkezdős projekthét jön, a következő blogban erről olvashattok majd, és remélem a biztató érzéseim megerősítéséről szólnak majd a sorok.