Ki lakik a dióhéjban? -online mese
Magáról az online meséről, otthoni mesélésről már írtak jóóóval, korábban a tanodások. Az alapkoncepciót és az akkori legfontosabb gondolatokat így ezen a linken megtalálhatjátok: https://igazgyongyalapitvany.hu/tanoda-blog/2022/01/oriasok-majmok-sihuhu/
Az online mesélés programunk a Toldi Tanodában hidat teremt a gyerekek és a mesélő önkéntesek között, még akkor is, ha nem találkozhatnak személyesen. Bár néha nehézségekkel és dilemmákkal szembesülünk, úgy döntöttünk, idén még biztosan folytatjuk ezt a projektet. Most a mesélők és a családok mondhatták el a véleményüket arról, hogyan zajlik náluk ez a folyamat, melyek a kedves emlékeik és mi az ami szerintük jól, illetve mi az ami kevésbé jól működik. Fontos számunkra a visszajelzésük.
Melyek az otthoni rutinotok mesélés előtt?
Az online mesélés előkészületei minden önkéntes számára egy kis rituálé: a könyvek és a gyertya előkészítése, a mondókák átismétlése, és persze egy rövid csevegés a gyerekekkel. Néhány órával a mesélés előtt üzenetet küldenek hogy a szülők ne feledjék, ma bizony mese lesz! Vannak, akik hétvégén délelőttre időzítik, mert ilyenkor nyugodtabbak a körülmények. És bár vannak akik már kocsiból is meséltek, általában otthon vagy az irodában vannak a „bejáratott” helyek, ahol minden gördülékenyen zajlik.
Az online mesélés nem csak a mesélőknek igényel előkészületet, a családoknak is van saját rutinjuk. Gyakran próbálnak találni egy félreeső, nyugodt helyet, ahol a gyerekek zavartalanul hallgathatják a mesét, ami néha nem egyszerű, de igyekeznek. És persze a gyerekek is leültetik, előkészítik a nasit, esetleg gyorsan megfürdetik őket, vagy játszanak egyet előtte, hogy nyugodt környezetben induljon a mesélés. Sokszor a szülők is bekapcsolódnak: nézik, hallgatják a történeteket, néha még ők is ismételnek mondatokat, vagy segítenek a szereplők kiválasztásában. Így a mese már a kezdetektől közös, családi élménnyé válik.
Van-e olyan élmény vagy pillanat, ami különösen emlékezetes számodra az online mesélésnek köszönhetően?
Rengeteg kedves, szórakoztató és inspiráló pillanatot összegyűjtöttek a szülők és a mesélők egyaránt, ezekből hoztam néhány részletet!
„Zsuzsit tanítottam olvasni, most meg a gyerekeinek olvasunk. És nagyon könnyű és jó vele.”
„Az egyik másodikos kisfiúval idén együtt olvastunk, felváltva, az nagyon cuki volt!”
„A gyerekek gyakran maguktól találgatják, ki melyik szereplő a mesében, és olykor az anyukájuk is választ!”
„A kedvencem az volt, amikor a férjem is tudta már a mese legfontosabb sorait, annyiszor hallotta a háttérben.”
„Nagyon örömteli esemény ez számomra, jó látni, ahogy megnyílnak és figyelnek a gyerekek.”
A szülők pedig leginkább arra fókuszáltak, a gyerekeknek mennyit ad valójában az online mese:
” A mese könyvről egyből Andi néni jut eszünkbe, annyira élethűen mesél…”
„ A gyerekek nagyon sokat tanulnak ezzel: színeket, számokat… fejleszti őket.”
” Egyre több dolgot mond, jobban ki tudja fejezni magát.”
” Az én gyerekem megszerette a mondókázást”
” Kemált annyira megnyugtatta a mese, hogy el is szundikált…”
Az utolsó részben a kérdőívnek pedig nagyon sok pozitív és építő gondolatot fogalmazott meg mindkét „csoport”. Nagyon köszönjük nekik!
Miért érdemes folytatnunk mai napig ezt a fajta kapcsolódást?
Bár számos kihívással szembesülünk, a pozitív élmények mindig felülmúlják a nehézségeket. Látni a gyerekek arcán az örömöt, hallani a nevetésüket, követni, ahogy fejlődnek és nyitottak lesznek a történetekre, minden kétséget eloszlat. Ezért döntöttünk úgy, hogy folytatjuk az online mesélést: mert megéri, mert jó, és mert valódi kapcsolatot teremt.
