Klub

Kicsit már mondtuk, hogy néhány új dologgal készülünk erre a tanévre, az ovisok kapcsán pedig már meséltünk is a tapasztalatokról, most lássuk, mi a helyzet a nagyobbakkal.

Arra jutottunk, hogy felsőre többnyire elérjük, amit el lehet érni, innentől már csak az út támogatása marad. A legtöbb kudarcunkat és lemorzsolódást tudjuk ezzel magyarázni: olyan formát erőltetünk, ami nehéz és már nem igazán tart sehova. 5 évig – nagycsoportos oviban és alsóban – teljesen egyénre szabottan próbáljuk segíteni a tanodásainkat, legtöbbször elszakadva az iskolától, más motivációkat, más ritmust, más utakat keresgélve. Akivel ez 5 évig nem volt elég ahhoz, hogy felsőben önállóan el tudja dönteni, hogy mi miben és mikor tudunk segíteni, azzal ugyanez a forma később sem fog eredményekhez vezetni. Akinek pedig elég volt, azzal meg úgy vagyunk, hogy akkor nála a labda.

Szóval a felsősöknek és középiskolásoknak online ügyeleti rendszert biztosítunk, tudják, hogy mikor kereshetnek minket, ha a tanulásban kell segítség. Személyesen pedig heti egy-egy klubalkalmat szervezünk nekik, mert szeretünk találkozni velük, mert az informalitásban is rengeteg lehetőség van, mert hátha így azok is benéznek, akiket a tanulással már elijesztettünk.

A két korosztály klubja lényegében nem különbözik. A középsulisok szerdán jönnek, a felsősök csütörtökön az esti sávban, de a cél mindkettőnél, hogy legyen valami laza keretekbe ágyazott közösségi foglalkozás, amivel kapcsolódnak a tanodához és egymáshoz. Nincs tanulás, nincs kötelezettség, csak az a fő szempont, hogy jól érezzük magunkat.

A legelső alkalom mindenkivel arról szólt, hogy tisztáztunk néhány fontos szabályt: mikor és hol találkozunk, mennyit várunk a későkre, szabad-e fotózni, hogyan viselkedünk másokkal szemben. Utána pedig ötleteket gyűjtöttünk, hogy miket is lehetne csinálni ezeken az alkalmakon. Így hát tuti fogunk idén még új tanodát díszíteni, sütni-főzni mindenfélét, sportolni, versenyezni (még nem tisztázott miben), csocsózni, társasozni, kézműveskedni, karaokezni, zenét hallgatni, legózni, tabletezni, de még film-és riportkészítési tervek is vannak.

Eddig 5 alkalommal valósult. A középsulisok közül mindenki megfordult már legalább kétszer a tanodában és olyan is volt, hogy majdnem teljes létszámú foglalkozást tartottunk. A kisebbek sincsenek nagyon lemaradva, ott egy valaki nem járt még egyszer sem a tanodában, de négynél kevesebben sosem érkeztek.

És hogy eddig mit valósítottunk meg? Hát rengeteget csocsóztunk, az biztos. De készítettünk muffint, sportszeletet, dekorációt. Filmeztünk, elmentünk biciklizni és piknikezni, festettünk körmöt, csináltunk arcmaszkot, sőt még kvízest is volt. Szóval nem igazán unatkoztunk. Viszont közben rengeteget nevettünk, beszélgettünk és mindezt minimális konfliktussal. Úgy néz ki, hogy mindenki eléggé megszerette ezeket az estéket.

És ami a legjobb ezeken az alkalmakon (persze, amellett, hogy tényleg nagyon jó hangulatúak), hogy rég vagy nem is olyan rég elvesztett tanodásaink járnak vissza rá, úgy tűnik rendszeresen. A tanodába önkéntesen járnak a gyerekek, így amikor azt láttuk, hogy egy gyerek nem jön vagy nem szívesen jön, akkor eleinte megpróbáltuk megoldani egyéni foglalkozáson belül (módosítottunk az időponton, feladatok összetételén, témán stb.), ha nem ment, akkor fájó szívvel elengedtük. De most jó érzés, hogy tudtunk lépni és sikerült egy olyan formát találni, ami megfelel egy szélesebb rétegnek. Reméljük változatos létszám mellett, de egész évben tudnak folytatódni a klubalkamak. Majd néha elmeséljük milyenek.

Julcsi, Máté

Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel!