Talán már hagyománynak tekinthetjük az olvasós programokat a tanodában. 2017-ben kezdtünk el azzal foglalkozni, hogy az olvasás élményét, hogyan élhetnénk meg közösen a srácokkal, és volt, hogy egy egész projekthetet kapott az olvasás. Majdnem napra pontosan két éve aztán szétolvastuk Toldot, 2019-re pedig tényleg rendszeres lett a közös olvasás. Most mégis nagyon izgultunk. Két dolog miatt: rég találkoztunk, versek pedig még sosem voltak fókuszban.

Válogattunk tehát (főleg) kortárs versesköteteket: kicsiknek, kicsit nagyobbaknak, nagyoknak, felnőtteknek. Amit a gyerekeknek szántunk, azokból írtunk ki néhány idézetet, hogy ne csak cím és borító alapján döntsenek. Aztán ráengedtük a srácokat a könyvkupacra.

A feladat egyszerű volt:

  1. Válassz egy kötetet!
  2. Üljünk le és olvassunk 10 percet csendben együtt, egymás mellett!
  3. Válassz egy kedvenc verset az elolvasottak közül!
  4. Olvasd fel! (Kérj meg valakit, hogy olvassa fel!)

Végül két alkalom valósult meg. Az első alkalommal 11 gyerek olvasott velünk 10 percet, a második alkalommal pedig 6 gyerek 15 percet. Nem mindenki tudott vagy akart legszebb/legjobb verset választani, de a többség azért igen. A felolvasás nem igazán ízlett senkinek, összesen ketten voltak kivételek, viszont meglepő figyelemmel hallgattak minket és reagáltak is a választásokra. Persze volt kamaszos emberkedés is, direkt káromkodós művet választva, amin lehet röhögni, ugyanakkor visszakérdezve egészen könnyen bevallották, hogy hát nem is olyan vidám a vers. És egyszer egy kicsit a figyelem is elcsúszott, amikor épp Kiss Ottó Használati útmutató című versét olvastam, szóval jókor jött a fejezd már be a lármát! sor.

Másnap aztán ajándékot kaptak és ekkor ért minket a legnagyobb meglepetés. Készítettünk nekik egy antológiát a kiválasztott és felolvasott versekből, amit ki is nyomtattunk és kis füzetbe fűztünk.

Kaptak mellé feladatot is: legalább tíz vershez írják oda, hogy ki választotta. Az volt az elképzelés, hogy majd odamennek a programon részt vevő gyerekekhez és felnőttekhez és megkérdezik őket. Ehelyett többen elkezdtek visszaemlékezni és volt olyan, aki szinte mindet tudta. Úgy tűnik, hogy sokan figyeltek, hogy sokaknak volt érdekes ez a fura műfaj, amivel leginkább csak memoriterekben találkoznak. És biztosan fontos volt az is, hogy a kortárs művek egy bizonyos rétegig egészen érthetően beszéltek hozzájuk. A következő táborokban megpróbáljuk kihasználni ezt a lendületet és verses vonalon megyünk tovább, hogy kiderüljön, mit lehet ebből kihozni. Addig pedig még itt van néhány lesifotó a titokban az ajándék antológiát olvasgató gyerekekről.

***

Az antológia versei:

Babiczky Tibor: XX.
Csillik Kristóf: Lajwanti
Horváth Veronika: Szenvedő szerkezet
Horváth Veronika: Szerepminták
Kányádi Sándor: Zsörtölődő
Kemény Zsófi: Naprendszer
Kiss Ottó: Álom
Kiss Ottó: Délutáni dobozolás
Kiss Ottó: Használati útmutató
Krusovszky Dénes: A látogatás
Peer Krisztián: Flop
Peer Krisztián: Meteorológia
Simon Márton: Teendők
Shakespeare (ford.: Papolczy Péter): 144. szonett
Terék Anna: Szilánkok
Varró Dániel: Dacoskodó
Varró Dániel: Erkély alatti ének – virtuális trubadúrdal –
Vass Csaba: Ezek miatt
Weöres Sándor: Bújócska
Wirth Imre: Szívem fölé…
Wirth Imre: Elhallgatás…
Závada Péter: Macskakör
  •