Élvezd a ritmust!
Talán már hagyománynak tekinthetjük az olvasós programokat a tanodában. 2017-ben kezdtünk el azzal foglalkozni, hogy az olvasás élményét, hogyan élhetnénk meg közösen a srácokkal, és volt, hogy egy egész projekthetet kapott az olvasás. Majdnem napra pontosan két éve aztán szétolvastuk Toldot, 2019-re pedig tényleg rendszeres lett a közös olvasás. Most mégis nagyon izgultunk. Két dolog miatt: rég találkoztunk, versek pedig még sosem voltak fókuszban.
Válogattunk tehát (főleg) kortárs versesköteteket: kicsiknek, kicsit nagyobbaknak, nagyoknak, felnőtteknek. Amit a gyerekeknek szántunk, azokból írtunk ki néhány idézetet, hogy ne csak cím és borító alapján döntsenek. Aztán ráengedtük a srácokat a könyvkupacra.
A feladat egyszerű volt:
- Válassz egy kötetet!
- Üljünk le és olvassunk 10 percet csendben együtt, egymás mellett!
- Válassz egy kedvenc verset az elolvasottak közül!
- Olvasd fel! (Kérj meg valakit, hogy olvassa fel!)
Végül két alkalom valósult meg. Az első alkalommal 11 gyerek olvasott velünk 10 percet, a második alkalommal pedig 6 gyerek 15 percet. Nem mindenki tudott vagy akart legszebb/legjobb verset választani, de a többség azért igen. A felolvasás nem igazán ízlett senkinek, összesen ketten voltak kivételek, viszont meglepő figyelemmel hallgattak minket és reagáltak is a választásokra. Persze volt kamaszos emberkedés is, direkt káromkodós művet választva, amin lehet röhögni, ugyanakkor visszakérdezve egészen könnyen bevallották, hogy hát nem is olyan vidám a vers. És egyszer egy kicsit a figyelem is elcsúszott, amikor épp Kiss Ottó Használati útmutató című versét olvastam, szóval jókor jött a fejezd már be a lármát! sor.
Másnap aztán ajándékot kaptak és ekkor ért minket a legnagyobb meglepetés. Készítettünk nekik egy antológiát a kiválasztott és felolvasott versekből, amit ki is nyomtattunk és kis füzetbe fűztünk.
Kaptak mellé feladatot is: legalább tíz vershez írják oda, hogy ki választotta. Az volt az elképzelés, hogy majd odamennek a programon részt vevő gyerekekhez és felnőttekhez és megkérdezik őket. Ehelyett többen elkezdtek visszaemlékezni és volt olyan, aki szinte mindet tudta. Úgy tűnik, hogy sokan figyeltek, hogy sokaknak volt érdekes ez a fura műfaj, amivel leginkább csak memoriterekben találkoznak. És biztosan fontos volt az is, hogy a kortárs művek egy bizonyos rétegig egészen érthetően beszéltek hozzájuk. A következő táborokban megpróbáljuk kihasználni ezt a lendületet és verses vonalon megyünk tovább, hogy kiderüljön, mit lehet ebből kihozni. Addig pedig még itt van néhány lesifotó a titokban az ajándék antológiát olvasgató gyerekekről.
***
Az antológia versei: